Koszorú Lajos, Erő Zoltán: Budapest-dilemmák - Budapesti Negyed 28. (2000. nyár)

MOLNÁR LÁSZLÓ A közlekedés szerepe Budapest fejlődésében

gazdasággá bővült. A globálisan szervezett események versenyképes helyszíne pedig csak megfelelő potenciállal, kisugárzással, kapcsolati erővel rendelkező nagyváros, nagyvárosi régió lehet. A várfalat a kapu, a vizesárkot a híd váltja fel, a város ma nem befelé, hanem kifelé él, a belső biztonság és kohézió a kifelé sugárzó erőt és térnyerést szolgálja. Mivel e globális kapcsolatrendszerben a város maga válik a (világ)események helyszínévé, pozicionális jövője szempontjából minden esetben meghatározó súlyú a kérdés, hogy — a kapcsolati meghatározottság adta komparatív előnyökre is építve — melyik az a helyes városszerep, milyen az a fókuszt alkotó cserefolyamat, amely kellő vonzerőt képes kölcsönözni a „város-helyszín" versenyképességének? A kérdésnek különösen nagy a súlya Budapest jövője szempontjából. A várost történelme és — másutt nem pótolható adottságként — geopolitikai, földrajzi fekvése kezdettől egy tágabb kapcsolati, kommunikációs térben betöltött szerephez és e szerepvállalásból az ország számára továbbítható előnyökhöz kötötte. Aquincum a római kor kereskedelmi és hadi útjainak egyik csomópontja, Buda az európai marhakereskedelem, Pest-Buda a gabonaszállítás fontos állomása, az egyesített város — a vasút központképző hatására — fontos regionális súlypont Európában. Napjaink újraformálódó európai környezetében Budapest ezredfordulós lehetőségei korábbi nagy korszakainak lehetőségeihez mérhetők. Az Európai Unió regionális politikájába illesztett „kapuváros"-szerep ismét esélyt ad rá, hogy a város a kiterjedt új gazdasági erőmezőben közvetítő „híd" legyen a Nyugat, valamint a keleti régiók és a Balkán között, illetve kohéziós súlyponttá fejlődjék az oly sok szakadást megélő közép-európai térségben. 1. A közlekedési kapcsolat mint a főváros regionális szerepkörét alakító tényező Magyarország és történelmi súlyából, tradícióiból következően az ország egészének felemeléséért felelősséggel tartozó Budapest jövője Európához kötött. Mint történelmükben annyiszor, jövőjüket ismét az határozza meg: felismerik-e és fejlesztési stratégiájuk súlypontjába helyezik-e azokat a vállalható szerepköröket, amelyek Európa nyugati felének érdekeivel megegyezően — de a múltban kialakult identitás megőrzésével — képesek prolongálni kívánatos versenyhelyzetüket, nélkülözhetetlenségüket, a globális játék- és feladatteret. Az Európai Unió célja, hogy a világgazdaság három fő szereplője — az európai, a csendes-óceáni és az észak-amerikai nagyrégió — közti versenyben kellően versenyképes belső termelési potenciállal és piaccal rendelkezzék. Ez a cél határozza meg az EU regionális politikáját, amely az együttműködésre alkalmas terek és szereplők körének bővítésével, a perifériák jobb elérhetőségével, a tevékenységek kelet felé terjesztésével kívánja létrehozni a pozícióinak erősítéséhez szükséges optimális gazdasági egységet. Az EU által 1997 júniusában kidolgozott „Európai Területfejlesztési Perspektíva" — a regionális területfejlesztés alapvető