Koszorú Lajos, Erő Zoltán: Budapest-dilemmák - Budapesti Negyed 28. (2000. nyár)

SZERKESZTŐK Tisztelt Olvasó! Tiszelt Városlakó!

last. A program gerincét adó koncepciótól elvárható, hogy koherens és reális rendszerbe szervezze a programelemeket. Többé-kevésbé ismernie kell a várható főbb folyamatokat, az alkalmazható eszközök várható hatását. Ebben — az eltérő sajátosságokat figyelembe véve is — elengedhetetlen más városok városfejlődési folyamatainak és városfejlesztési gyakorlatának ismerete, ami nagyban segíti a prognózisok körvonalazását. A hosszú távú tervezés mindazonáltal rengeteg bizonytalansággal jár, hiszen a tágabb térség fejlődési potenciáljának változásait, a gazdasági erőtér módosulásait, az életmód átalakulását rengeteg, ma még fel sem mérhető tényező befolyásolja. A programnak így hát kellően rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy az újabb és újabb kihívásokra is válaszokat tudjon adni. Ezt mindenekelőtt a stratégiai tervezés folyamatosságának, a döntések rendszeres revíziójának kell biztosítania, hiszen a városfejlesztés végső soron „trial and error" alapú döntések sorozata. Tény, hogy a városfejlesztés eredményei nem rövid távon érvényesülnek. A választási ciklusoknál hosszabb időre van szükség, hogy egy-egy koncepció kiteljesedhessék, megmutathassa hatását, így fennáll a veszélye annak, hogy a politikai váltások mindannyiszor koncepcióváltást is magukkal hoznak. Ezért kívánatos, hogy a program — amennyire lehet — általános értékekre épüljön, és többé-kevésbé közmegegyezésen alapuló irányokat kövessen. A külföldi példák sora, Bécs, a német, holland vagy a spanyol városok gyakorlata két nagyon fontos tapasztalattal szolgál. Mindenekelőtt azzal, hogy van stratégiai tervük, másfelől viszont azzal, hogy következetesen alkalmazzák is. A programot valóban vezérfonalnak tekintik a területhasználat, az infrastruktúrafejlesztés, a gazdasági szereplőkkel való kapcsolatalakítás, a szociális kérdések terén. Ha pl. a tömegközlekedés prioritásáról beszélnek, nem hoznak létre olyan településstruktúrát, amely ellehetetleníti a tömegközlekedést, a fejlesztési forrásokat ennek megfelelően csoportosítják, és a napi döntésekben, a kisebb beavatkozásokban is biztosítják az elv érvényesítését. Lehetőleg kerülik a félmegoldásokat... A városi szervezeteket igyekeznek a feladatokhoz alakítani, s ami igen fontos, gondoskodnak arról, hogy maga a szervezet működése is biztosítsa a fejlesztési koncepció koherenciáját. A koncepció és a program kialakítása természetesen nem egy szűk tervező csoport munkája, hiszen a program kidolgozása önmaga is a közmegegyezés kialakításának egyik eszköze. Az eddigi folyamatban számos szakmai vitára került sor, és lezajlott a kerületi viták sora is. Nyilván nem lehet a vitákban felmerülő, sokszor egymásnak ellentmondó javaslatokat mindig figyelembe venni — hiszen akkor előfordulhatna, hogy az utak nem érnek össze, s a hidak csak a Duna közepéig futnak—, de a prioritások átrendezé-