Koszorú Lajos, Erő Zoltán: Budapest-dilemmák - Budapesti Negyed 28. (2000. nyár)

SCHNELLER ISTVÁN A városfejlesztési koncepció előélete

si tervek esetében általában véleményezési, esetenként egyetértési jogot gyakorolt. Azokban az esetekben, amikor az övezeti tervet is módosítani kellett, a Fővárosi Közgyűlésnek egyetértési joga volt. Az egyetértési jog gyakorlása során a döntést előkészítők és a döntéshozók általában érvényesítették a városfejlesztési koncepció elemeiként már létező szakági vagy területi koncepciókat. A tervek közül emlékezetes a Világkiállítás helyszínére készült rendezési terv, a Nyugati pályaudvar és térségének terve, vagy éppen az óbudai gázgyár területére készülő terv. Természetesen sok olyan példát is lehetne mondani, ahol a részérdekek, azaz az éppen aktuális tulajdonosi érdekek az összvárosi koncepció ellenében hatottak. Közülük elsősorban a városszéli zöldterületek átalakulását, a zöldmezős beruházásokat elősegítő részletes rendezési terveket lehet megemlíteni. Hogyan lehet tehát visszapillantani az elmúlt évtizedre? Érvényesült-e tudatos városfejlesztési koncepció, volt-e egyáltalán városfejlesztési koncepció, amely érvényesülhetett volna, vagy csupán spontán fejlődés és az utána kullogó tervezés volt a jellemző? Erre a kérdésre ma csak olyan felelet adható, amelyben az is-is szópár előfordulása dominál. Tanulmányok, elemzések, prognózisok, programok és tervjavaslatok születtek mind az egész városra, mind egyes részeire, illetve a főváros egy-egy szakági problémájának megoldására. Ezek a javaslatok, koncepciók, tervek általában helyesen vetették fel az adott témakör örökzöld problémamezőit, sőt az új kihívásokból származó feladatokat is. Olyan célokat tűztek ki, amelyeknek az alapvető iránya jó volt, sőt az is bebizonyosodott, hogy átfogó, hosszabb távú koncepcióba illeszthetők. Ugyanakkor világosan kell látni, hogy elsősorban strukturális problémák miatt ezek a célok sokszor nem voltak érvényesíthetők a spontán folyamatok kezelésében. Egyes folyamatok olyan erővel jelentkeztek, amelyekkel szemben a mégoly deklarált fejlesztési cél sem érvényesülhetett. Ilyen volt a tömegközlekedés arányának folyamatos csökkenése a főváros közlekedésében. Szinte nincs olyan koncepció, tervtanulmány, terv, amely ne foglalt volna állást legalábbis a tömegközlekedés arányának szinten tartása mellett. Ennek ellenére a tömegközlekedés részesedésének aránya a közlekedésben folyamatosan csökkent. Lassuló ütemben (meglehetősen árnyalt okok miatt), de folyamatosan csökkent a beépítetlen és korábban zöldterületnek szánt területek aránya. Lassult a lakásépítés üteme, folyamatos volt a városból való kiáramlás. Ezek a spontán folyamatok valószínűsíthetően akkor is lezajlottak volna, ha a város jóváhagyott városfejlesztési koncepcióval rendelkezik. Természetesen voltak olyan folyamatok is, amelyek egybeestek a látens módon létező városfejlesztési koncepció irányával. Épültekés felújításra kerültek új, illetve meglévő gyűrű irányú közlekedési kapcsolatok (MO-s déli-délkeleti szektora, Hungária körút, Nagykörút). Megindult a városközpont Duna menti „széthúzása" mind északi, mind déli irányban (Váci út mente, Vizafogó északon, Egyetemváros, Lágymányosi iparterület délen). Megindult a korábbi ipari és raktárterületek újrahasznosítása is, ún. barnamezős beruházások keretében (Graphisoft-