Koszorú Lajos, Erő Zoltán: Budapest-dilemmák - Budapesti Negyed 28. (2000. nyár)

TOSICS IVÁN Lakáspolitika — szociális várospolitika

nemzetközi vándorlásból várható lakosságnyereség, így a népesség számának csökkenése a természetes fogyással azonos mértékű. Ha a belföldi, illetve külföldi vándorlásra vonatkozó feltevéseknek nem a középső, hanem a szélső értékei kapcsolódnak össze, akkor 2015-re, egyik végletként, 15 százalékos csökkenés adódik (minimális, 100 ezres pozitív nemzetközi vándorlási egyenleg és maximálisan negatív, 250 ezres országon belüli vándorlási veszteség esetén). A másik véglet a lakosság számának 2 százalékos növekedése, maximális, 200 ezres pozitív nemzetközi vándorlási egyenleg és maximálisan pozitív, azaz nullszaldós országon belüli vándorlási egyenleg esetén. A továbbiakban a lakosságszám előrejelzésének középső változatát tekintjük kiindulási pontnak. A lakásellátás mai, viszonylag jó mutatóit is figyelembe véve az az álláspont vált általánossá, hogy a lakásszám növelésére érdemben nincsen igény, sőt, viszonylag rövid időn belül számottevő lakásfelesleg jöhet létre — nemcsak országosan, hanem Budapesten is. A nyugat-európai nagyvárosok tapasztalatai azonban óvatosságra intenek. A lakások mérete és minősége iránti igények a gazdasági fejlődéssel párhuzamosan jelentősen növekedtek, szinte mindenütt jobban a feltételezettnél; így a „mennyiségi ellátás" javítását célzó lakásproduktum zömét sok helyütt ez az igénynövekedés „vitte cl". Münchenben 1993-ban az egy lakosra jutó lakás-alapterület meghaladta a 36 m-t, s Bécs jelenlegi adata is 32 m

2

. Ezzel szemben Budapesten — különböző számítások alapján — a lakott lakásokban jelenleg 24-26 m

2 jut egy főre. A 2015-re számítható lakásigény hagyományos jellegű lakásigény-számítással való becslésénél az alábbiakat tételezi fel a koncepció: • A háztartásméretek csökkenése és a fajlagos lakásalapterület-igény tekintetében Budapest a nyugat-európai városok mai értékeit közelíti, de 2015-re sem éri el; • A lakásmegszűnés mai igen alacsony adatai nem maradhatnak fenn hosszabb távon, de a bontásoknak csak kisebb mértékű növekedése következik be. A demográfiai és vándorlási megfontolásokon alapuló népességszám-előrejelzés „alapváltozatának" 1,78 millió fős prognózisából kiindulva kétfajta lakásigény-számítás is készült. Az egyik a háztartások számának várható növekedését, a másik az egy lakosra jutó lakás-alapterület feltételezett változását veszi figyelembe. A két számítás (Budapest, 1998:99-100) nagyon hasonló eredményre vezetett a várható lakásépítési igény nagyságát tekintve: húsz év alatt nagyságrendileg 100 ezer lakásnak kellene felépülnie Budapesten. Az új lakásépítés feltételeinek javítása Természetesen nem állítható, hogy a lakásépítés üteme az egyetlen tényező, ami a lakosság számát befolyásolja. A Budapest számára kedvezőbb — a maihoz képest kisebb lakosságcsökkenést jelentő — népességi szcenáriók elérésének azonban jelentős akadálya lehet az alacsony lakásépítési ütem: a városon belüli lakáskínálat szűkössége vagy műszakilag leromlott állapota az