Koszorú Lajos, Erő Zoltán: Budapest-dilemmák - Budapesti Negyed 28. (2000. nyár)

TOSICS IVÁN Lakáspolitika — szociális várospolitika

Lakáspolitikai koncepció Lakáspolitika — szociális várospolitika Tosics IVÁN

: * A koncepció kidolgozásában tevékenyen részt vett Beleznay Éva, Erő Zoltán és Locsmándi Gábor A lakáspolitika hatása a város fejlődésérc időszakonként változó: néha jelentős és közvetlen a hatás, máskor csak közvetett és alig észrevehető. Budapesten az 1970-es években jelentős behatás érvényesült: ekkor tetőzött a lakásépítési hullám, amely egyre kijjebb épülő házgyári lakótelepeket hozott a városnak. Mellettük kisebbségben voltak a városszéli családi házas építkezések. A lakásszektor dinamikus bővülése közben pedig folytatódott a régi építésű városrészek leromlása. Az állami szubvenciókon alapuló expanziós lakáspolitika már a nyolcvanas évek közepére összeomlott, a kilencvenes évekre pedig teljesen megváltozott a helyzet. Miközben a lakásépítés, különösen a szervezett, többszintes építés mélypontra zuhant, a lakáspolitika „kívülről láthatatlan" elemei, így a decentralizáció és a privatizáció, gyökeresen új feltételeket teremtettek. Míg korábban a központi akarat, az állami beruházások határozták meg a fejlesztés irányait, addig újabban a lakossági fizetőképességvált döntővé. Korábban a városlakók kétharmada tanácsi bérlakásban lakott, ma viszont már tíz százaléknál is kevesebb a bérlők aránya. Megváltozott a feladatok elosztása is: az állam az önkormányzatokra bízta a lakásügy kezelését, ami Budapesten azt jelentette, hogy a kerületek felelőssége lett a lakáspolitika. Az új feltételek hatására Budapesten megfigyelhető legmarkánsabb változás a polarizálódás: luxus minőségű új lakások épülnek (részben a városon kívül), ugyanakkor növekszik és egyre láthatóbbá válik a hajléktalanság. A város egyes részein sorra