Koszorú Lajos, Erő Zoltán: Budapest-dilemmák - Budapesti Negyed 28. (2000. nyár)

SCHNELLER ISTVÁN A városfejlesztési koncepció előélete

tek által benyújtott városszegély menti extenzív fejlesztési igényeket hozzávetőlegesen a felére csökkentette le. A Településszerkezeti Terv ugyanakkor az agglomerációra is kitekintő munkarészeiben felhívta a figyelmet arra a versenyhelyzetre, amely a főváros és a közvetlen szomszédos települések település- és területfejlesztési céljai között van. Rámutatott arra a területi túlkínálatra is, amely az agglomerációban mind lakó-, mind munkahelyi területek szempontjából mutatkozik. A Településszerkezeti Terv ráirányította a figyelmet arra, hogy az elkövetkező 15-20 évben, éppen a kilencvenes évtized tragikusan lecsökkenő lakásépítése miatt, Budapest közigazgatási területén is legalább 80 000 lakásnak kell területet biztosítani. A Településszerkezeti Terv agglomerációs fejezete hívta fel először a figyelmet az MO-s autópálya keleti szektorában az ún. gödöllői átkötés fontosságára. A Településszerkezeti Terv tudatosan alkalmazta az 1994-es Városfejlesztési Koncepcióban megfogalmazott vezérelveket. Elsősorban arra törekedett, hogy minél vegyesebb funkciójú területfelhasználási egységek alakuljanak ki a városi élet komplexitásának növelése érdekében. A Településszerkezeti Terv a városszerkezet alábbi kiemelt elemeit stratégiai fontosságú elemként kezelte: • A Duna-tengelynek szerkezeti szerepe van; a Duna kialakítása a város új főutcájaként; • Az átmeneti zóna déli és délkeleti szektorának rehabilitációja a Körvasút sori körút kiépítésének megindításával; • A belső városrészek rehabilitációja; • A Budai hegyvidék megmaradt zöldterületeinek kiemelt védelme; • A városhatár menti zöldterületek „gyűrű" és „ék" jellegű elemeinek megőrzése és integrálása az agglomeráció zöldterületeinek rendezésébe. 1997- ben készült el a főváros városrehabilitációs programja, amely lényegében stratégiává alakította a korábbi koncepciókban, előtanulmányokban kifejtett célokat. Megnevezte a rehabilitáció célterületeit. Ezen belül súlyponti vagy bázisterületeket jelölt ki, és kialakította a rehabilitációs akcióterületek rendszerét. A rehabilitációs akcióterület a rehabilitációra rendelkezésre álló eszközök összpontosítását lehetővé tevő olyan fejlesztési terület, amelynek a program szándékai szerint a környezetre is átsugárzó fejlesztő hatása van. A rehabilitációs akcióterületeket az ún. rehabilitációs bázisterületeken belül lehet kiválasztani, az érintett kerület és a főváros közös elhatározásával. A rehabilitációs akcióterületekjellemzője kell hogy legyen az átfogó és lehetőleg egy folyamatban végrehajtandó szervezett rehabilitáció, valamint a környezetre is kisugárzó városmegújító szerep. 1998- ban véglegesítették és fogadták el a „Fővárosi Szabályozási Keretterv"-et (FSZKT) és a vele szorosan együtt élő „Budapesti Városrendezési és Építési Keretszabályzat"-ot (BVKSZ). Ezek a fővárosi keretszabályozás eszközei, amelyek tükrözik a Településszerkezeti Terv alapját képező városfejlesztési koncepciót, s így az ART programot is. A szabályozási terv, illetve maga a szabályzat ugyanakkor több megalapozó tanulmány elemzéseire is épí-