Koszorú Lajos, Erő Zoltán: Budapest-dilemmák - Budapesti Negyed 28. (2000. nyár)

ERŐ ZOLTÁN A városmegújítás lehetőségei

lyen válaszok születnek a kihívásra, de már látható, hogy a hagyományos áruházi forma (Csillag, Verseny, Úttörő) mellett a kevésbé frekventált utcák átlagos konfekcióboltjainak, az élelmiszerbolt-hálózatnak egy része maradt vevő nélkül. Ritkábban kerül szóba, de a szakkereskedelem már jóval a bevásárlóközpontok megjelenése előtt rohamosan távozott a belső városrészekből: az alkatrészkereskedelem, az irodafelszerelési üzletek, a bútoráruházak, az építőanyag-árusítás már korábban is a külvárosokban hozták létre új, nagy alapterületű boltjaikat. A következő években további átrendeződés várható. Mégis, bár vannak papírral takart kirakatok, nem állítható, hogy az üzlethálózat egyszerűen megüresedett volna. A kiürült üzletek helyén megjelent, s az arra alkalmas helyeken — például Ráday utca, Liszt Ferenc tér—jellemzően megerősödött a városban a vendéglátó szektor, ami egyúttal jelzi is a belső városrészekjövőbeli funkcióját, az idegenforgalmi és a szabadidős szolgáltatások kínálatában való részvételt. Az pedig, hogy az autóalkatrészbolt helyén kávéház nyílik, beleillik a városias városról alkotott elképzeléseink körébe. A bevásárlóközpontok nagy sikerüket részben a multiplex mozik betelepítésének köszönhetik. Talán ez az új termék okozta leginkább a versenytársak, a városi mozik tönkretételét — s a legnagyobb sokkot a város kulturális hagyományait óvó értelmiségi körökben. A belső városrészek egyes területein — a déli Belvárosban, a belső Józsefvárosban és Ferencvárosban — meghatározóak az oktatási funkciók, és a jó nevű gimnáziumok, újraindított egyházi iskolák révén remélhetőleg azok is maradnak. Nem kerülheti el azonban a figyelmünket e funkciók kifelé húzódása sem: a nagy területigényű intézmények nem kívánnak, nem tudnak a belső területekre települni. Az új egyetemi létesítmények kitelepülésével a belváros több ezer diák napi jelenlétével lesz kevesebb — hacsak más oktatási funkció nem kerül a felszabaduló helyekre. Megjelentek a „nice neighbourhood" iskolák is a budai hegyvidéken, a városkörnyéki településeken, ami kétségkívül a város vesztesége. Ugyancsak várható, hogy az új egészségügyi fejlesztések is az agglomeráció felé mozdulnak: a magánkórházak, klinikák, a fitness-ipar létesítményei csak kis mértékben fogják a belső városrészek megújulásának programját segíteni. A városi funkciók tehát szétterülnek, s az agglomerációban keresnek újabb és újabb területeket. Eközben azonban az átmeneti zónában Budapest korábbi ipari területei üresen állnak. Az ipar szerkezetváltása, a termelés rendszerének megváltozása, a technológiai váltás nyomán telephelyek sora maradt üresen. Ezek egy részében ad hoc módon kisebb-nagyobb vállalkozások telepedtek meg. A korábbi csarnokokat érdemi fejlesztések nélkül több bérlő vagy tulajdonos más-más funkciókra, kisipari termelésre, kereskedelemre, raktározásra használja, de az épületek jelentős része üresen áll. Lényegesen ritkábban — de nem kivételesen — kerül sor a telephelyek rendezett, átfogó felújítására, új technológia beépítésére. Azokon a helyeken, ahol a kedvező városszerkezeti pozíció miatt az ingatlanérték kiemelkedően magas, már megindult az ipari funkciók felváltása. Mindenekelőtt ilyen a Váci út térsége, ahol a korábbi folyamat ma már kiterjedni lát-