A Kerepesi úti temető. I. - Budapesti Negyed 24. (1999. nyár)
A Kerepesi úti temető másfél évszázada
lóan a vidéki városok is igyekeztek a maguk országos vagy lokális jelentőségű nagyságait méltó módon búcsúztatni. A nagy temetések népszerűsége pedig egyértelműen maga után vonta az attribútumok, az állandó motívumok és kellékek leszűrődését a kisebb horderejű temetésekig, a közép- és a kispolgári szertartásokig. A reprezentációra volt igény, és volt fedezet is: a dualizmus idején a legnagyobb taglétszámú egylettípus a temetkezési egylet volt Magyarországon. A dísztemetővé nyilvánítás után, mint már említettük, jelentősen megnőtt a Kerepesi úti temetőben eltemetett jeles személyiségek száma. Nem szükséges mindannyiukat felsorolni (az adattárban mindazoknak a neve megtalálható, akiknek ma is itt áll a sírja), de a múlt században elhunytak közül néhány fontos nevet érdemes megemlíteni. 1885-ben Nékám Sándor matematikust és Győry Vilmos evangélikus lelkészt, 1886-ban Pauler Tivadar jogtudóst, Korizmics László mezőgazdászt, Rochlitz Gyula építészt és Jókainé Laborfalvi Rózát, 1887-ben Arányi Lajos György patológust, 1888-ban Hcnszlmann Imre művészettörténészt és Zsigmondy Vilmos bányamérnököt, 1889-ben Apáthy István jogtudóst, Ábel Jenő klasszika-filológust, Antal Géza urológust, valamint Reviczky Gyulát temették el a Kerepesi úton. Utóbbi eredeti sírhelye — a 49. számú parcella egy nehezen megtalálható részén — a századforduló fiatal íróinak és művészeinek első számú zarándokhelyévé vált, és a temetőnek az egyik legjelentősebb olyan pontjává, amely körül a közösségi kultusz elsősorban nem hivatalos, hanem privát forrásokból táplálkozott. Síremlékére 1890- ben írtak ki pályázatot. Ezt, bár a századforduló legnagyobb síremlék-szobrásza, Donath Gyula is részt vett rajta, Köllő Miklós nyerte meg. Egy éven belül felállították a sírt, de az olyan rossz minőségű kőből készült, hogy néhány évtized alatt tönkrement. Reviczky mai sírszobrát már a díszsírhelyre való áttemetése után, 1932-ben készítette Gách István Lipót. A kontinuitást, a síremlékre fordított óriási figyelmet jól jellemzi, hogy bár a két sírjel szinte minden tekintetben eltért egymástól, mindkettőre ugyanazt a szöveget vésték fel: a költő Magainról című versének egy híres sorát. 1890-ben kapott sírhelyet a Kerepesi úti temetőben Petschacher Gusztáv építész, 1891- ben Ballagi Mór nyelvész, Hofmann Károly geológus, Hirschler Ignác szemész, Jendrassik Jenő fiziológus, valamint Csiky Gergely és Ybl Miklós, 1892-ben Nendtvich Károly kémikus, Törs Kálmán publicista és Lumniczer Sándor sebész, 1893-ban Hantken Miksa geológus, Beliczay Gyula zeneszerző és Puskás Tivadar, 1894-ben Szabó József geológus, Nagy Imre és Horvát Árpád történészek (utóbbi Szendrey Júlia második férje), valamint Paulay Ede. A Paulayt ábrázoló relief volt Margó Ede első munkája, amely a Kerepesi úti temetőbe készült, egy Gerenday-féle síremlék alárendelt, kiegészítő elemeként. A szintén 1894-ben elhunyt Komócsy József síremlékének felállítására nagyszabású gyűjtőakció indult (a kampányt Jókai Mór vezette), de Zala György alkotása csak 1903-ra készült el. Ez jó példa arra, hogy néha egy adott kor egyik legnépszerűbb
