A Kerepesi úti temető. I. - Budapesti Negyed 24. (1999. nyár)

A Kerepesi úti temető másfél évszázada

A Kerepesi úti temető másfél évszázada A budapesti Kerepesi úti temető—mai hivatalos nevén: Fiumei úti temető— 1999 áprilisában lett százötven éves. így, bár egy 19. század közepén megnyitott temetkezési terület európai viszonylatban még fiatalnak számít, Budapesten a legrégebbi a ma is használatban lévő keresztény sírkertek közül. A temető, amely hivatalosan évtizedekkel ezelőtt Nemzeti Pantheonná nyilváníttatott — ez a kifejezés inkább a státus megjelöléseként, mint elnevezésként használandó — másfél évszázada működik, 1885-ös dísztemetővé nyilvánítása óta főként a mindenkori politikai elit reprezentatív sírkertjeként. Az, hogy ki volt szolgáltatva a politikai változásoknak és egyre újabb mítoszok megteremtésének vált fontos színterévé, azt is jelentette, hogy több-kevesebb hatékonysággal valamennyi rendszer megpróbálta önnön képére formálni, saját mártírjai és neves elhunytjai kultuszhelyévé tenni. Ezt azonban egyszer sem sikerült befejezni, innen ma a Kerepesi úti temető egyik fő különlegessége: az, hogy minden kor, minden politikai berendezkedés kialakított a falain belül egy-egy, a hivatalos szándék szerint maradandónak szánt kultikus területet, amelyek torzói ma egymás mellett, egyidejűleg jelentik a temető reprezentatív síremlék-együttesét. Amellett, hogy politikai rítusoknak adott helyet, a második világháborúig a főváros és az ország gazdasági, társadalmi, tudományos és művészeti elitjének is ez volt a legkedveltebb temetkezési helye. De már 1945 előtt sem volt kizárólagos jelentőségű dísztemető, ahol csak a felülről irányított