A Kerepesi úti temető. I. - Budapesti Negyed 24. (1999. nyár)
A Kerepesi úti temető másfél évszázada
részét ma sem használják, így nem jellemző rá az, ami az urbánus temetők többségére: a relatíve dinamikus változékonyság. Az adattár a temetőnek ezt a mai, statikus állapotát mutatja be: azt a síremlék-együttest, amely egy szelekció során jött létre, így „nem-hétköznapi", érdeklődésre számot tartható sírok tömegéből áll, amelyek egy hipotetikus átlagtól nagyrészt pozitív irányban térnek el. 2. Pest vezetése 1847-ben határozta el a város első falakkal övezett temetőjének, a rangos, már évek óta helyhiánnyal küzdő Váci úti — más néven Terézvárosi — temetőnek a bezárását, ahová a rendelet szerint a továbbiakban csak a családi sírbolttal rendelkező pestiek temetkezhettek. Mivel a város másik két temetője, a Ferencvárosi és a Józsefvárosi is meglehetősen zsúfolt volt, határozatot hoztak egy új, nagy pesti köztemető létesítéséről, amelynek kezelése egyszerűbb és kevésbé költséges lenne, mint a több, de kisebb sírkerté, és a város terjeszkedését sem akadályozná. A temetkezésre szolgáló területet városi földeken — haszonbérbe kiadott területek által közrezárva — jelölték ki, a vonalárkon túl, a kerepesi országút mentén. 1 1847 júniusában több lap is közölte a hírt: július l-jén megnyílik a Kerepesi úti temető (Kerepesser Friedhof). A temető területét 1847 nyara óta ténylegesen használták temetkezésre — elsősorban görög keletiek —, a temető megnyitási procedúrájára azonban még köI Holló Szilvia Andrea: Budapest régi térképeken (1686-1896), Bp.: Officina Nova, 1994:55. old.; Fehér Jolán Antónia: Budapest székesfőváros temetőinek története, Bp., 1933:88. old. zel két évet kellett várni. Egy 1849-es, német nyelvű térkép már feltünteti a temetőt (Neuer Friedhof néven), egy katonai (Militair Friedhof) és egy régi, már nem működő temető (Alter verlassener Friedhof) szomszédságában. Utóbbi feltehetően azonos azzal az 1820-as években működött sírkerttel, amelyet egy Steiner Flórián nevű pesti polgár létesített saját, a kerepesi dűlőn lévő telkén, a város engedélyével. Pest város új köztemetője hivatalosan csak 1849. április l-jén, virágvasárnap nyílt meg. A hadi események — április 2-án zajlott le a hatvani csata, végéhez közeledett a tavaszi hadjárat — ebben kevés szerepet játszottak. Annál fontosabb, hogy a városban kolerajárvány dúlt. 2 Mégis, a megnyitás utáni első temetés állítólag csak április 12-én zajlott le. A pestiek a Józsefvárosi temetőbe, vagy, ha lehetett, akár Budára is temetkeztek, de az új, az akkori várostól messze eső és nehezen megközelíthető temető megnyitását szinte mindenki kifogásolta. Mindemellett április 24-ét követően, amikor a honvédcsapatok bevonultak Pestre, az új temetőben kapta meg a végtisztességet az isaszegi csata áldozatai közül tizenegy, a Rókus-kórházban elhunyt katona. Jó ideig ez maradt a Kerepesi úti temetőben lezajlott egyetlen ünnepélyes, államiként definiálható dísztemetés. A temetőt a város vezetése hamarosan fallal vétette körül, és az 1850-es évek elején megkezdődött a falsírboltok (a falak belső oldala mellett végighúzódó kriptasor) kialakítása, amely máig a temető legrégebbi, nagyrészt eredeti állapotában meg2 Spiro György: A pestiek Petőfi és Haynou között, Bp.: Enciklopédia, 1998:587. old.
