A Kerepesi úti temető. I. - Budapesti Negyed 24. (1999. nyár)
A Kerepesi úti temető másfél évszázada
egyes építészek sírján az általuk tervezett, közismert épület ábrázolása, hadvezérekén a csatahelyek és -időpontok felsorolása, színészekén a szerepek ismertetése vagy magának a művésznek a megjelenítése valamelyik híres szerepében (illetve az erre való utalás az adott szerep egy híres mondatával, mint például Szigeti József egykori sírján a 29/1. parcellában), énekesekén egy dalrészlet (szöveg vagy kotta) feltüntetése, szobrászokén egy saját alkotásuk — nem feltétlenül sírszobornak szánt — másodpéldányának, vagy egy önálló, esetleg hagyatékban talált munkájuknak a sírra helyezése, festőművészekén egy híres képük témájának vagy magának a képnek a térbeli újraalkotása, vagy költőkén egy saját, gyakran szintén nem sírra szánt vers vagy versrészlet feltüntetése. Inkább személyhez vagy személyekhez, mint tevékenységhez kötődik az elhunyt privát, hétköznapi tárgyainak vagy például kedvenc állatának ábrázolása, aláírásának sírra vésése, a család címerének ábrázolása, vagy az, ha egy már ismert, egy adott személyt ábrázoló portré formálódik térbe a síremléken. Lényegében minden, az elhunytat élőként, reális formában ábrázoló sírszobor bemutat személyes tárgyakat is (például ruhadarabokat). A privát tárgyak ábrázolásával analóg ezek temetési mellékletként való tényleges felhasználása, a halál után is birtokolni vágyott tárgyak sírba vitele. Átmeneti, de kitüntetett jelentőségű helyzetben történő reprezentáció a temetésen elhangzó beszédek tudósítása a halott kilétéről, és az ugyanekkor bejátszott, az elhunythoz kapcsolódó vagy egyenesen őt megszólaltató hangfelvételek (ezek már a 20. század első harmadában megjelentek a főváros temetési szertartásain). A fentiekben már felmerültek a szöveges reprezentáció egyes példái, lehetőségei is. Lényegében ide tartozik a síremlék minden verbális eleme: a nevek felírása (amelyek elhelyezése, formája vagy kalligrafikus értéke nagy reprezentációs értékkel bír), valamint a sírfeliratok és a sírversek. A síremlékre, ha neves személyiség nyugszik ott, a vele együtt eltemetett házastárs és családtagok neve gyakran csak kisebb betűkkel — vagy a síremlék hátsó oldalára — van felvésve. IIa az ott nyugvó pár női tagja az ismertebb, akkor ő nemegyszer csupán lánykori nevén szerepel. Van azonban példa arra is, hogy a síremléken olvasható számos név közül semmilyen módon nincs kiemelve az ismert személyé, és arra is, amikor egy ilyen sírjelet utólag csúfítanak el egy név látványosabb bevésésével. Az elhunytat bemutató, sokszor bőségessé duzzadó szóáradat ellentéte, amikor a közismert — vagy annak tartott — személy sírjelén csak családi neve jelenik meg (a Deák-mauzóleum körüli parcellákban ilyen például Gsemegi Károly vagy Kasselik Ferenc sírja). Ettől meg kell különböztetni azt, amikor egy sírbolt családi jellegét jelöli az önmagában álló vezetéknév (tehát a síron csak az olvasható, hogy mely család temetkezett oda, de az egyes családtagok neve nem). Előfordul, hogy az együtt nyugvó több neves családtag közül csak egyikük — nem feltétlenül a legismertebb — neve olvasható a síron. A feltüntetett megnevezés lehet művész- vagy becenév is. Az igazi végletet az abszolút felirat nélküli, illetve a csak évszámokat vagy csak monogramot
