A Kerepesi úti temető. I. - Budapesti Negyed 24. (1999. nyár)

A Kerepesi úti temető másfél évszázada

egyes építészek sírján az általuk tervezett, közismert épület ábrázolása, hadvezérekén a csatahelyek és -időpontok felsorolása, szí­nészekén a szerepek ismertetése vagy ma­gának a művésznek a megjelenítése vala­melyik híres szerepében (illetve az erre való utalás az adott szerep egy híres mon­datával, mint például Szigeti József egykori sírján a 29/1. parcellában), énekesekén egy dalrészlet (szöveg vagy kotta) feltünteté­se, szobrászokén egy saját alkotásuk — nem feltétlenül sírszobornak szánt — má­sodpéldányának, vagy egy önálló, esetleg hagyatékban talált munkájuknak a sírra he­lyezése, festőművészekén egy híres képük témájának vagy magának a képnek a térbeli újraalkotása, vagy költőkén egy saját, gyak­ran szintén nem sírra szánt vers vagy vers­részlet feltüntetése. Inkább személyhez vagy személyekhez, mint tevékenységhez kötődik az elhunyt privát, hétköznapi tárgyainak vagy például kedvenc állatának ábrázolása, aláírásának sírra vésése, a család címerének ábrázolása, vagy az, ha egy már ismert, egy adott sze­mélyt ábrázoló portré formálódik térbe a síremléken. Lényegében minden, az el­hunytat élőként, reális formában ábrázoló sírszobor bemutat személyes tárgyakat is (például ruhadarabokat). A privát tárgyak ábrázolásával analóg ezek temetési mellék­letként való tényleges felhasználása, a halál után is birtokolni vágyott tárgyak sírba vi­tele. Átmeneti, de kitüntetett jelentőségű helyzetben történő reprezentáció a teme­tésen elhangzó beszédek tudósítása a ha­lott kilétéről, és az ugyanekkor bejátszott, az elhunythoz kapcsolódó vagy egyenesen őt megszólaltató hangfelvételek (ezek már a 20. század első harmadában megjelentek a főváros temetési szertartásain). A fentiekben már felmerültek a szöve­ges reprezentáció egyes példái, lehetőségei is. Lényegében ide tartozik a síremlék minden verbális eleme: a nevek felírása (amelyek elhelyezése, formája vagy kal­ligrafikus értéke nagy reprezentációs ér­tékkel bír), valamint a sírfeliratok és a sír­versek. A síremlékre, ha neves személyiség nyugszik ott, a vele együtt eltemetett há­zastárs és családtagok neve gyakran csak ki­sebb betűkkel — vagy a síremlék hátsó ol­dalára — van felvésve. IIa az ott nyugvó pár női tagja az ismertebb, akkor ő nemegyszer csupán lánykori nevén szerepel. Van azon­ban példa arra is, hogy a síremléken olvas­ható számos név közül semmilyen módon nincs kiemelve az ismert személyé, és arra is, amikor egy ilyen sírjelet utólag csúfíta­nak el egy név látványosabb bevésésével. Az elhunytat bemutató, sokszor bősé­gessé duzzadó szóáradat ellentéte, amikor a közismert — vagy annak tartott — sze­mély sírjelén csak családi neve jelenik meg (a Deák-mauzóleum körüli parcellákban ilyen például Gsemegi Károly vagy Kasselik Ferenc sírja). Ettől meg kell különböztetni azt, amikor egy sírbolt családi jellegét jelöli az önmagában álló vezetéknév (tehát a sí­ron csak az olvasható, hogy mely család te­metkezett oda, de az egyes családtagok ne­ve nem). Előfordul, hogy az együtt nyugvó több neves családtag közül csak egyikük — nem feltétlenül a legismertebb — neve ol­vasható a síron. A feltüntetett megnevezés lehet művész- vagy becenév is. Az igazi végletet az abszolút felirat nélküli, illetve a csak évszámokat vagy csak monogramot

Next

/
Oldalképek
Tartalom