A Kerepesi úti temető. I. - Budapesti Negyed 24. (1999. nyár)

A Kerepesi úti temető másfél évszázada

23. parcella találkozásánál. A mauzóleu­mot, amely máig Magyarország legnagyobb méretű funerális építménye, Gerster Kál­mán tervezte, a szobrok alkotója pedig Stróbl Alajos volt. Az egyes részletek kivi­telezésében közreműködött például Jungfer Gyula, Kauser József, Kölber Dezső vagy Róth Miksa. 20 1909. november 25-én temették ide Kossuth Lajost, valamint fe­leségét, lányát és húgát, 1914-ben Kossuth Ferencet, 1923-ban pedig Kossuth Lajos Tivadart, a család utolsó tagját, aki 1918-ban halt meg, de földi maradványait a háború és annak következményei miatt csak ekkor lehetett Olaszországból haza­hozni. Általában is elmondható, hogy minden idők legnagyobb szabású, legteátrálisabb magyarországi temetései a Monarchia korá­ban zajlottak. A három legpompásabb 1876-ban Deák és 1894-ben Kossuth te­metése, valamint 1906-ban Rákóczi és tár­sai hamvainak hazahozatala volt. Ezek a bi­zottságok által szervezett és jelentős mű­vészek koreografálta felvonulások és teme­tői szertartások valódi ünnepek voltak, de elfogadhatatlan az az állítás, hogy az önrep­rezentáció és politikai célok szolgálatába állított látvány mögött semmi őszinteség ne lett volna. A nagy, jelképpé magasztosuló temeté­sek mellett szinte minden, a századforduló körül elhunyt kiemelkedő személy gyász­szertartásával látványos pompa, díszes ra­vatal, hatalmas tömeg járt együtt. Az ország és a főváros lakossága büszke lehetett poli­tikusaira és közéleti személyiségeire, tudó­saira és művészeire, és Budapesthez hason­Kossuth Lajos mauzóleuma 1910-es évek Magyar Nemzeti Múzuem Történeti Fényképtár „... máig Magyarország legnagyobb méretű funerális építménye. " 20 Vö. Csorba Csilla, E.: A Kossuth-mauzóleum építéstötténete, in: ArsHungoricaU.] (1983), 127-1 58. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom