A Kerepesi úti temető. I. - Budapesti Negyed 24. (1999. nyár)

KRÚDY GYULA A holt Kossuth Pesten (részlet)

fürtök lógtak. Minden utcai akácfa egy-egy páholy, amelynek tavaszi rügyei között már korán reggel elfoglalta helyét a bérlő. A Múzeum körúti paloták tetőin várakozók a megtisztított, kordonnal elzárt útvonalon először egy magas, fekete magyarruhás öreg embert láttak a Kossuth-ravatal felé haladni. Jókai Mór volt, akit színről színre láthatott sok ezer szem. Legnagyobb sikerét e napon érte el azzal a beszédével, amelyet Kossuth koporsója felett mondott. Hatalmas beszéd volt, csaknem háromfertály óráig tartott. Megerősített hangon kezdte a magyar költőkirály, aztán mind fáradozóbban, végül könnybe borulva, alig hallhatólag fejezte be. (Mindegy. A beszéd megvolt kéziratban, és a másnapi újságokban megjelent.) A Kossuth-fiúk álltak Jókai két oldalán; ők, e hatalmas, remek férfiak támogatták a rogyadozó költőt, amint már a beszéd vége felé keblükre ölelték és megcsókolták. A Kossuth-fiúk ölelésétől új erőre ébredt a kimerült költő, és befejezhette szónoklatát, amely valóban méltó volt ahhoz a férfihoz, akinek koporsóját a magyar nemzet körülállotta. A Kossuth-fiúk erős karjai nélkül nem is fejezhette volna be szavait Jókai. A beszéd után nyomban el kellett vezetni, mert komoly rosszullét lepte meg. Április másodika volt ezen a napon, hétfő, tündöklő tavasz. Kossuth koporsóját hintóra emelték a Múzeum előtt. A hintó előtt elindult tizennyolc koszorús kocsi, körülbelül kétezer koszorúval. Aztán Vasvári Kovács József, egykori 48-as honvéd, akit a kitűnőbb hazafiak temetésén önkéntesen vállalt szereplése miatt a „nemzet funerátorának" neveznek: a koporsókocsi elé áll az egyszerű fejfával, amely a halott nevét mutatja, amely fejfa kis- és nagyemberek holtát egyformán hirdeti. „Kossuth Lajos. Elt 92 évet." Az ősz szakállú Vasvári Kovács viszi a fejfát, miközben hangosan sír. A sírás közben megcsukló öreghangon mondogatja, hogy többé senkit se temet Kossuth után. Öreg honvédek és egyetemi ifjak kísérik kétoldalt Kossuth koporsóját. „A múlt és jövő találkozik Kossuth hamvainál" — írja az egykori hírlapíró. A koporsó mögött a Kossuth-fiúk, és mögöttük Andrássy Tivadar gróf és Perczel Dezső, a képviselőház alelnökei, a főrendiház küldöttsége, Károlyi Tibor gróf vezetésével: Samassa József egri érsek, Szmrecsányi Pál kassai püspök, Zichy Nándor gróf, a kis Gyulai Pál, Szász Károly és Kiss Áron református püspökök, Zelenka Pál miskolci evangélikus püspök. Az utcákon még a cégtáblákon is énekesek ülnek, akik a néptömeg felett a Kossuth-nótá-K. éneklik. A „Károly-kaszárnya", ahol Budapest katonai köz-