A Kerepesi úti temető. I. - Budapesti Negyed 24. (1999. nyár)

MIKSZÁTH KALMAN A halottégetők (Polémia kiadóval)

— Éppen úgy, mint az elátkozott kastélyokban. — írja ki, uram, ezt az ideát. Hátha Légrády úr is erre hajlik. — Jól van, megírom. — Tegye hozzá, kérem, hogy e kövekből aztán építeni is lehet. — Az ám! Például az új országházra már jól lehetne felhasználni a most elhalt képviselők cementköveit, pompásan venné ki magát az illetők neveivel, s azonfelül történeti emlék is lenne. Okvetlenül megírom. Egy hirtelen gondolat kapta meg: — Ne, ne, ó, ne írja meg... a világért se írja meg. Most jut eszembe, hogy az idea sokat ér. (Szeme megcsillant.) Mit gondol, hátha még gazdag ember lehetnék általa? Ha például minden halottól csak egy garast szednék is. Naponkint vagy ötezer halott az országban, ötezer garas... Iszonyú összeg! — Igen — mondám —, de miként szedné ön be a pénzt a halottaktól? Elgondolkozott, majd szomorúan lecsüggeszté fejét. — Erre nem is gondoltam — tagolá melankolikus mosollyal. — Igaz, igaz... a pénzt bajos volna beszedni tőlük. Lemondok inkább, hadd legyen az eszme az emberiségé egészen ingyen... — Igen nemes dolog öntől. Szabad tudnom a becses nevét? — Erits János. De ne tessék a nevemet kiírni. Legyen egészen ingyen az emberiségé. Nem is írtam volna ki a nevét, hanem ma kíváncsiságból tudakozódtam utána, hát felvilágosítottak, hogy a lurkó foglalkozására nézve — ügynök a lábatlani cementgyárnál. Mikszáth Kálmán: A halottégetők (Polémia a kiadóval). In: Mikszáth Kálmán művei 12. Bp., Magyar He/ikon, 1969. 32-35. old.