A Kerepesi úti temető. I. - Budapesti Negyed 24. (1999. nyár)

A Kerepesi úti temető másfél évszázada

Már a korábbi évtizedekben is nagy nehézségeket okozott a rongálások elleni megfelelő védelem megszervezése. A Kerepesi úti temető sírboltjait az ötvenes évek, tehát a temető rendszeres használatának megszüntetése óta újra és újra kirabolták, általában a vélt haszon, ritkábban az öncélú rongálás miatt. Elsősorban a falsírboltok és a két árkádsor sírjai voltak kedvelt célpontok, amelyek nagy részét napjainkra már többször is feltörték, bár az értékesebb tárgyak már évtizedekkel ezelőtt eltűntek belőlük. Az utóbbi évek legjelentősebb értékű sírrablása a Batthyány-mauzóleum kifosztása volt •— egy temetői lopásokra specializálódott banda műve — 1986 decembere és 1987 januárja között (ekkor tűnt el gróf Batthyány Lajos itt elhelyezett búcsúlevele, valamint díszkardja, karikagyűrűje és ékszerei). Az utóbbi évtizedekben egyre gyakrabban tűntek el fémből készült plasztikák — reliefek, büsztök és egész alakos szobrok, valamint címerek és más kiegészítő elemek —•, és néha egész síremlékek is, elsősorban a temető nem parkosított, nagyon elhanyagolt és leromlott, bozótossá vált parcelláiból. A szobrászati alkotások, akárcsak a közterekről és parkokból ellopott művek, nem gyűjteményekbe kerülnek, hanem fémhulladék-telepekre, így pótlásuk csak másodpéldánnyal lehetséges (ez történt például a Nagy Balogh Jánost ábrázoló domborművei, Borsos Miklós alkotásával). A százötven éves Kerepesi úti temető nagyobbik részének jelenlegi állapota meglehetősen elszomorító, de a közeljövőben megteremtődhetnek a feltételei annak, hogy a temető visszanyerje egykori rangját és méltóságát, és valóban a nemzet legfontosabb sírkertjévé váljon, ahogyan azt a múlt század óta már annyiszor meg szerették volna valósítani. Jelen munka, ha elősegítette azt, hog)' több figyelem irányuljon a Kerepesi úti temetőre — feltétlenül elérte célját.