A Kerepesi úti temető. I. - Budapesti Negyed 24. (1999. nyár)

A Kerepesi úti temető másfél évszázada

művészettörténész és Matzon Frigyes szobrász. Egy év múlva megszületett a „Pantheon-program", amelynek kivitelezése az akkori tervek szerint tíz-tizenkét év alatt befejeződött volna. A program lényegében egy átfogó vizsgálat és egy rendezési terv volt, melynek első lépéseként V. Nagy Imre vezetésével végbement a temető teljes geodéziai felmérése. Ezt követte egy kertészeti felmérés, majd a meghagyandó sírok listájának összeállítása. Az Országos Szobrász Bíráló Bizottság már korábban elvégzett összesítésére támaszkodva számba vették a még meglévő művészi értékű síremlékeket: 168 művész 603 műalkotását írták össze, melynek nyomán a temetőt „Magyarország legnagyobb szoborparkjának" kiáltották ki. Célul tűzték ki az összeírt síremlékek védetté nyilvánítását és restaurálását, valamint a növényzet védelem alá helyezését. Ezzel összefüggésben vetődött fel az, hogy a Kerepesi úti temetőnek a Fővárosi Temetkezési Intézettől független, önálló költségvetésből gazdálkodó intézménnyé kellene válnia, amely Nemzeti Sírkert vagy Magyar Történelmi Sírkert néven működhetne. A fővároshoz és a kormányhoz fordultak támogatásért, és egyúttal javaslatot tettek egy a külföldön nyugvó neves magyar személyek sírjának gondozását megszervező bizottság felállítására, valamint arra, hogy minél előbb haza kell hozni a nagy emigránsok idegenben nyugvó hamvait (elsősorban Bartók Bélát emelték ki). A program széles körű társadalmi támogatást kapott, és a temető néhány évre újra a figyelem középpontjába került. A bizottság, tevékenységének legfontosabb lépéseként, összeállított egy több ezer fős névsort a Kerepesi úti temetőben nyugvó neves halottakról, de nem a síremlékek, hanem a temetői főkönyvek alapján. Tóth Gábor egyetemi tanár vezetésével egy munkacsoport kartonokra vezette körülbelül 1200 személy életművének és síremlékének adatait, nem hibátlanul, de mégis megteremtve az itt eltemetett neves személyek mai nyilvántartásának alapját. A Pantheon Akcióbizottság 1972-ben, a Népfront égisze alatt, Nemzeti Sírkert Bizottsággá alakult át, melynek elnöke Zsebők Zoltán radiológus, titkára pedig Éliás Lajos lett. Az összeállított névsort a Magyar Tudományos Akadémia Nemzeti Pantheon Bizottsága bírálta felül és rövidítette le (utóbbit felsőbb utasításra), felmérve „a temető lakóinak nemzeti érdemeit". Az akadémiai bizottságnak kilenc történész és kilenc szobrász vagy építész tagja volt. A történészek munkáját Tóth Gábor vezette, és köztük volt például Imre Samu, Móra Gábor vagy Antall József, a későbbi miniszterelnök. A művészek élére Buza Barnabást nevezték ki, de részt vett a munkában Antal Károly, Borsos László, Bozzay Dezső, Grantner Jenő és Matzon Frigyes is. Az 1973-ban közzétett, 1178 fős névsort a továbbiakban tizenhat intézmény és szakmai szövetség kapta meg, amelyek javaslatot tehettek a névsor esetleges kibővítésére. A visszajelzések alapján még változott némileg a lista, de nagyrészt az akadémiai bizottság által javasolt sírok, valamint a már összesített plasztikai vagy építészeti értékű síremlékek maradtak meg, részben eredeti helyükön, részben áttelepítve, egyes parcellákban összegyűjtve. (A két névsor természetesen legnagyobb részben fedte