A Kerepesi úti temető. I. - Budapesti Negyed 24. (1999. nyár)
A Kerepesi úti temető másfél évszázada
Az 1960-as es 1970-es evekben a Kerepesi úti temető neves sírjainak száma — az eddig említetteken kívül — elsősorban a régi budai temetők egyes, egykor a Németvölgyi temetőbe került, majd onnan is költözni kényszerülő síremlékeinek áttelepítése, valamint a 34/2. számú díszparcella kialakítása révén nőtt. A Vízivárosi temetőből, mint az a fentiekben szóba került, áthoztak egyes sírokat már a harmincas években is, de ez valamennyi esetben családi kezdeményezésre történt. 1963-ban azonban határozat született—az 1885-től 1912-ig használt —Németvölgyi temető végleges felszámolásáról, és az ott még meglévő neves síroknak a Kerepesi úti temetőbe való átviteléről (ami gyakorlatilag már 1958-ban megkezdődött). Utóbbiban ezekből a síremlékekből alakították ki a 17/1. parcella nyugati oldalán a „Budai Pantheont", valamint a 31/2. számú, 1848-49-es parcellát, de felállítottak néhány budai sírt a temető más részein is. A 17/1. parcellába került néhány, a Tabáni temetőből származó sírkő (például Döbrentei Gáboré), valamint az egykori Vízivárosi katonai és a polgári temető egyes síremlékei (utóbbiak az egykor ott nyugvó hamvak nélkül, tehát kenotáfiumként). Ma itt található például Skalnitzky Antal építész, Kiss Ferenc régész, Medveczky Frigyes filozófus, Kriesch János zoológus, Reitter Ferenc mérnök, Abt Antal fizikus vagy Hajnik Károly gyorsíró sírköve, valamint báró Alvinczy József tábornagyé, amely egykor a Vízivárosi katonai temető — az úgynevezett Alvinczy-temető — egyik látványossága és névadó síremléke volt (egykori különlegessége, a sírkő feletti baldachin mára megsemmisült). A Németvölgyi temetőben töltött évtizedek alatt azonban sok régi budai sír annyira tönkrement — az időjárási viszontagságok vagy a háború pusztításai miatt — hogy már nem lehetett megmenteni. Az, hogy a Tabáni és a Vízivárosi temetők síremlék-együttese mégsem semmisült meg teljesen, hogy több mint ötven sírkő még ma is megvan a Kerepesi úti temetőben, szinte teljesen hiányzik a köztudatból, de sok esetben még a szakemberek sem tudnak róla. A 31/2. számú parcellát, az úgynevezett „Hősök ligetét" nagyrészt a híres budai honvédsírokból alakították ki, amelyek eredetileg részben a Tabáni, részben a Vízivárosi katonai temetőben álltak (a budai temetőkben közel száz ismert nevű honvéd nyugodott, és további 168 ismeretlen, az alatt a közös emlékmű alatt, amely ma az egykori Németvölgyi temető helyén áll). Az 1848-49-es honvédtisztek és közkatonák sírkövei között megtalálható a Buda ostromakor elesett osztrák katonák emlékköve, amelyen Heinrich Hentzi neve is szerepel, bár a kőnek semmi köze nincs a budai osztrák várparancsnok nyugvóhelyéhez. (Utóbbi egykori és jelenlegi holléte ma is viták tárgyát képezi, de az az egy biztos, hogy Hentzi sohasem nyugodott a Kerepesi úti temetőben, és ma sem nyugszik ott.) A honvédsírok a temető rendezési terve alapján kerültek a Kossuth-mauzóleum mellé (ez a terv már a századelőn is felvetődött). A Kerepesi úti temetőn belüli áttemetésekkel (az eredetileg is itt lévő sírokból) kialakult még két 1848-49-es parcella, a 30. és a 31. számú, szintén Kossuth Lajos
