Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)
,NEKEM A TÉMÁM BUDAPEST"
Köd az Andrássy úton C sak olyan a köd iccén, mine másutt. De előttem különös, hogy az Andrássy úton egyáltalán van köd. Úgy érzem, hogy az a külvárosokba, a szűk és piszkos utcákba való, ahol az emberek nem törődnek az időjárással, jó és rossz időben azt a ruhát viselik, amelyik éppen van — ahol a szegénység szemérmesen megvonul, és ha ráborul az a nedves, sűrű fátyol, elrejtőzhetik mögötte a világ szeme elől. — Londont csak ködben tudom elképzelni. De London alatt nem a gazdag palotavárost gondolom, hanem azokat a sötét fészkeket, ahol a nyomor megszokta önnönmagát és olyan nagyra nőtt, hogy a könyörület hozzá fel nem ér. Ott van a világon a legsűrűbb köd és a legínségesebb nyomor, és onnan az a babonás hitem, hogy a köd a nyomornak lehelete. — Aztán elgondolom, hogy amióta olyan szépre épült az Andrássy út, nagyon sűrű lett nálunk a köd... Pedig ez a mi Andrássy utunk mutogatásra készült. Sugáriránya egyenesen a világvárosok sorába vezetett bennünket. Ezek a büszke, magas paloták hirdetik a mi kultúránkat, a mi művészetünket és — gazdagságunkat. Mi látszik ebből most? — Hat lépésnyire a sima aszfalt, hat lépésen túl szürke pára, mely eltakar mindent. Két sor vörösen lobogó gázláng jelöli az utat, de alig egy kőhajításnyira. Ha elfelejtem, hogy két végtelen palotasor közt járok, mi sem emlékeztet rá. Sőt, úgy érzem, nincsenek is itt paloták. A köd agyamba fészkelődött. Elmosódott gyermekemlékek megelevenednek. Jobbra-balra a Könyök utca piszkos házai állanak az ő faragatlan kapuikkal, sötét boltjaikkal. Bűz tölti el a környéket, a kocsiúton mosdatlan gyerekek hancúznak. A Kék Kakas (most Petőfi) utcával szemben a legnagyobb ház a Zöld Koszorú, a zsibárusok hangos kurtakocsmája. Aztán tágul az utca, apró sátrak, kosárrakások lepik el a tért, zöldség-, hulladékszag csapja meg az embert. Libák gágognak, kofák rikácsolnak, az az élénk, piszkos kép terül el előttem, amely a keletet jellemzi. A Hajós tér ez. (Most a mi harmonikus Operaházunk van rajta, és Nikisché a vásár. 70 ) Azontúl ismét szűk és piszkos utca, és azon túl — itt cserben hagy az emlékezetem, lehet, hogy volt valami, lehet, hogy nem volt túl azon semmi. 70. Nikisch Arthur (1855-1922) a budapesti Operaház igazgatója és vezető karnagya volt 1893 és 1 895 között. Ez idő alatt fellendült a fővárosi operaélet, mindenekelőtt a magas színvonalú Mozart- és Wagner-előadások révén.
