Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

,NEKEM A TÉMÁM BUDAPEST"

merősök nagy seregének befogadására szűk és szegény. Mert ama mutatós szalon mellett meglehetősen szegényes ebédlő van, és túlságosan sokba kerülne a vendégek megvendégelése. A legkényelmesebb és legolcsóbb érintkezési forma tehát a kávéházi uzsonna. Ott a hölgyek találkoznak, itt egyik sem vendége a másiknak, a látogatást nem kell visszaadni, az uzsonna költségeit ki-ki a maga személyére viseli csak. így verődnek össze azok a sajátságos női törzsasztal-társaságok, amelyek nyári délutánokon az Andrássy út aszfaltját lepik el mindig ugyanabban a csoportosulásban, és folytatják azt a beszélgetést fagylalt és jegcskávé mellett, amelyet nagyanyáiknak az ő egyszerű, tiszta nappalijukban kezdtek meg illatos, saját maguk főzte kávéjok mellett, melyet barátnőiknek jószívvel szolgáltak föl. Természetes, hogy a férj dolgai végeztével nem haza megy, hanem a kávéházba a feleségéhez, leányához. Minden helyet okkupálva talál már, de nemigen bánja. Beül a kártyaszobába és míg a családja künn nézi és szapulja a világot, addig ő a kártyát keveri. A lcgkiclégítőbb egyezség uralkodik közöttük, egyik sem zavarja a másikat mulatságában s szokásaiban, sőt, az asszonyi liberalizmus annyira megy, hogy egy körúti, elegáns kávéházban a férjek a feleségükkel együtt ülnek ebéd után a kártyaszobában, s míg azok kártyáznak, emezek feszült és kritikai figyelemmel kibicelnek nekik. Az otthonból lakóhely lett, a kávéházból otthon. A leányok ott ismerkednek meg a fiatalemberekkel, és a látogatás helyébe a kávéházban adott randevúk léptek. És történik ez a találkozás a legfesztelenebb nyilvánossággal, anyagot és alapot nyújtva mindenkinek, hogy a párokat összekombinálja. Nincs kedvesebb annál a némiképpen ünnepélyes hatásnál, amelyet egy-két nőnek oly helyen való jelenléte kelt, melyen rendcsen csak férfiak szoktak tartózkodni. Irodákban, férfi banketteken a nő föllépése derítőleg és szelídítőleg hat. S milyen egészen más hatással van a nőknek tömeges föllépése a kávéházban! Amíg elférnek a hölgyteremben, a férfiteremből még csak érdeklődő, kémkedő pillantások repülnek feléjük. Az immunitásuk meg van óvva, ott nem szabad szivarozni, s némiképpen maguk között vannak. De ha — különösen vasárnap délutánokon — a hölgyáradat elönti az összes helyiségeket, minden regardnak vége. — A frivol pillantások leplezetlenül iparkodnak az ő tekintetükkel találkozni, a biliárdozók dákói kíméletlenül tolakodnak fejeik közé, halk káromkodásokat eresztenek meg, amiért az udvarias pincérek az összes lapokat a női asztalok mellé rakják, és nincs az a férfivendég, aki a hölgyek jelenléte által akadályozva érezné magát a füstölésben. Gomolygó, köhögtető fekete füstfellegek úsz-