Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)
SÁNTA GÁBOR „A kiábrándult urbanitás poétája"
a nyomor ez ingoványában születik, az első nappal együtt ránehezednek a szülők évei j > • „38 es szenvedései... 1892 végén és a következő esztendő elején a főváros társasági életének fontos színhelyeiről, a kávéházakról teszi közzé megfigyeléseit, ugyancsak A Hét hasábjain. A hatrészes tárcasorozatnak a Budapest a kávéházban címet adja. A következő évben tárcagyűjteményt jelentet meg. A kötet legjobb — Gozsdu Elek Köd című regényének hangulatát idéző — írásában a ködöt, ezt a nyomasztó időjárási jelenséget a „nyomor leheletének" képzeli. Figyelemre méltó, hogy a ködöt a gazdag Andrássy út palotái között is látni véli, mint afféle hazai jellegzetességet. „Csak olyan a köd itten, mint másutt. De előttem különös, hogy az Andrássy úton egyáltalán van köd. Úgy érzem, hogy az a külvárosokba, a szűk és piszkos utcákba való, hol az emberek nem törődnek az időjárással, jó és rossz időben azt a ruhát viselik, amelyik éppen van — ahol a szegénység szemérmesen megvonul, és ha ráborul az a nedves, sűrű fátyol, elrejtőzhetik mögötte a világ szeme elől. (...) Aztán elgondolom, hogy amióta olyan szépre épült az Andrássy út, nagyon 39 sűrű lett nálunk a köd..." Hasonló megfigyelést Kóbor Tamás korábban is tett; a szeméttelepek világáról írt tárcájában „gyilkos köd"-ről beszél. Kóbor Tamás haláláig moralista maradt. Művei lapozgatásakor egy olyan ember világnézete bontakozik ki az olvasó előtt, aki 38. Kóbor Tamás: Egy sötét világrész. (Budapesti tájkép.) A hét, 1890. június 15.382-383. old. 39. Kóbor Tamás: Köd az Andrássy úton. In: Kóbor Tamás: Aszfalt. vallja, és amikor csak teheti, hirdeti is, hogy a tisztességes emberi élet fontos tartópillére a szilárd erkölcs. Ha ez megroppan, az egyén szinte menthetetlenül elbukik. Az író nagy kedvvel vizsgálta az erkölcs normáinak megszegése okozta bukások törvényszerűségeit. A századforduló magyar írói közül leginkább rá igaz Zola azon állítása, amely szerint a naturalisták „kísérletező moralisták". Kóbor Tamás az erkölcs különböző nézőpontból történő bemutatására törekedett Budapest-regényeiben, íróként és hírlapíróként egyaránt példázza Munkácsy Mihály megfigyelését, aki szerint „a modern nagyváros és a modern nagyvárosi ember életének megrajzolásához, a megfelelő tehetségen kívül hatalmas erkölcsi érzékre és erkölcsi készségre is van szükség, mert a nagyvárost a vidéktől, a nagyvárosi embert a vidékitől elsősorban lelkülete és erkölcse, illetőleg erkölcstelensége különbözteti meg. A modern nagyvárost és a modern nagyvárosi embert tehát csak olyan író rajzolhatta és rajzolhatja meg híven és alaposan, akiben erős erkölcsi érzék és hatalmas erkölcsi készség van".' 10 A híres miliő-elméletet megalkotó Taine-t idéző megállapításai is jelzik, hogy Kóbor Tamás szerint kora Budapestjének társadalmában léteznek olyan kényszerítő folyamatok, amelyek a hasonló körülmények között élők többségét nagy valószínűséggel azonos sorsra predesztinálják. Az ekkoriban írt jelentősebb regényeiben Bp., 1894.3-8. old. 40. Munkácsy Mihály: Dosztojevszkij mint a nagyváros költője. In: Dosztojevszkij: A nagyváros homályából Bp., 1928. 9. old.
