Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

„DE ÍME, A SZOCIALIZMUS NAGYON ELHATALMASODOTT NÁLUNK"

Mi az igazság? A zsidókérdésről 1919 októberének elején, a pogromok idején jelent meg gróf Károlyi Imre cikke Az Ujsdg-ban Reflexiók a magyarországi zsidókérdéshez címmel. Ebben a cikkben a grófi szerző konstatálja a zsidók részvételét a proletárdiktatúrában, a zsidók aránytalan nagy befolyását az ország ügyeire, hogy a közgazdasági életet úgyszólván dominálják, másrészt pedig széles rétegei destruktív működéssel és hazaellenes aknamunkával hálálták meg, hogy az ország egyenrangú polgárai lehettek. Mindez érthetővé teszi a zsidóellenes hangulatot, mégis ezzel a hangulattal minden józan keresztény embernek kötelessége szembeszállnia. Szembe kell szállnia azért is, mert még normális állapotban is az ország nem nélkülözheti és nem pótolhatja hamarosan a zsidóság közgazdasági működését, másrészt ellenkezik a keresztény igazságossággal és erkölccsel, hogy akármilyen soknak a bűnét ártatlanokon, tisztességeseken és hasznosokon torolják meg. Ebbe a józan, objektív fejtegetésbe kapcsoltam a magamét. Ha elolvassák, azt hiszem, nem fogják érezni, mintha az én fejtegetéseim kevésbé objektívek, kevésbé az országos és nemzeti érdeket tekintők volnának. Természetes, hogy a zsidóságot védem velők, de vezérlő motívumom, meggyőződésem magva, hogy csak a magyar nemzetet szolgálom vele. Alapgondolatom: ha a nemzetnek használ, hogy a zsidóságot láncra veri, ám verje láncra. Szenvedjenek e kevesek, ha ez megváltás a nemzetnek. De kétségtelenül tudnunk kell, hogy a magyar nemzet sorsa a jövőben ezt kívánja. Ennek megállapítása azonban igen kínos lelkiismereti vizsgálatot, minden téves megítélésnek és minden téves konklúziónak a kizárását követeli. Mert most tévedni senkinek sem szabad. Cikkeim nem polemizálnak gróf Károlyi Imre felfogásával, mely tárgyilagosan jellemzi a nem antiszemita, elfogulatlan keresztény gondolkodást, csak megvilágítja s tévedésektől akarja megóvni az igazság keresőit. Nem tartom őket alkalmasnak a meggyőzésre, de egy-egy szempontot tol elő figyelmeztetőül: ezeket is számba kell venni. Nem elismerni, de számbavenni. Tessék ezekből a szempontokból revideálni azt a felfogást, amely