Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

„DE ÍME, A SZOCIALIZMUS NAGYON ELHATALMASODOTT NÁLUNK"

A Ma Roppant tanulságos e tekintetben a legdogmatikusabb kultúrpolitikusnak, Lukács Györgynek szeretete az úgynevezett Ma irányához.

8 Az emberek viccelnek a Md-n, s a tegnapi kultúrán érzők és gondolkodók tiltakoznak ellene, hogy ez a téboly a szocializmusnak hivatott kultúrmegnyilatkozása volna. A józan munkás fejcsóválva fordul el a kubista zagyva rajzoktól és értetlenül löki félre a Kahánák verseit. Igen, ezt a mai józan munkás megteszi. De nem ad magának számot arról, hogy ezzel ő is zagyvaságba esett: szocialista világban burzsoá kultúrát ápol magában. Hiába tagadják meg a „józanok". Amikor ezt teszik akkor ők burzsoák. Igaza csak Lukács Györgynek van.

89 Ha kultúrát akarsz szovjetországban a tömegeknek adni, tömegárut kell csinálnod, nem individuálisát; üzemkoncentrációsat

90 — a legkevesebb munkával, a legkevesebb anyagfelhasználással. Reprodukció és nem unikum. Tehát vonalakat és nem színhatásokat, s a vonalakból is csak annyit, amennyi elkerülhetetlenül szükséges. S tartalmilag arra kell hatnod, hogy a fogyasztó ne kapjon készen szállított egyénítést, hanem amennyire szükségét érzi, mint levesbe a sót, tegye bele maga. A bolsevizmus embere is normáltípus, mint az üzemkoncentráció produktuma, és minél inkább az, annál jobban illeszkedik bele olyan életbe, amelyben egyik ház és egyik kalap olyan, mint a másik. Sőt, legyen személytelen: azt se vegye észre, ha másvalaki kel fel abból az ágyból, amelybe ő feküdt bele. Az osztályuralom, az osztály-— ez a fő! Az egyes ember csak egy-egy alkatrésze, mely kicserélhető. Ha tehát képet pingálok emberről, akkor nem fogok egy embert egy bizonyos testi-lelki állapotban festeni, mert ez az illetőnek egyéni dolga, nem az osztályé. Rám, mint művészre és nézőre csak az tartozik, ami nem a privát ügye. Tehát nem tartozik 87. A Kassák Lajos szerkesztette Ma (1916-1925) című folyóirat A lett folytatása, a modern irodalmi és művészeti irányzatok, mindenekelőtt az avangárd fóruma volt. Kassák mellett például Lengyel József, Barta Sándor, Komját Aladár, Lékay János és Révai József publikált a Mó-ban. 88. Kahána Mózes (1897-1974) költő és író pályája a Ma című folyóiratban indult. A Tanácsköztársaság idején fegyverrel harcolt a csepeli vörös ezred tagjaként. A bukás után emigrált. 89. Lukács György (1885-1971 ) az 1910-es években eltávolodott a Huszadik Század szellemi körétől és — folyamatosan radikalizálódva — előbb a Vasárnapi Kör, majd a Szellemtudományok Szabad Iskolája irányítóinak egyike lett. Kapcsolatba került a KMP-vel, a Tanácsköztársaság idején helyettes közoktatásügyi népbiztos. A bukás után emigrált, csak 1945-ben térhetett haza. 90. Kóbor Tamás az „üzemkoncentráció" kifejezésen a központi irányításnak azon formáját érti, amelyet később „tervutasítás"-nak neveztek.