Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

„DE ÍME, A SZOCIALIZMUS NAGYON ELHATALMASODOTT NÁLUNK"

riából a többivel, minthogy lehetetlen, hogy egy kor és ország emberei közül éppen csak egyetlen egy legyen más matériából: az En. A legvilágosabb elme, mely az életet a maga nagyszerűségében tudta áttekinteni, ismeretlenségeit hozzá tudta mérni az ismeretek atomjaihoz, politikai álláspontjával a legkicsinyesebb malomalattisághoz tudott csat­lakozni. Mit gondol Jászi Oszkár: a Szabadelvű Párt akkori programja meg­felelt egy Pulszky Ágost szabadgondolkodásának? A Bánffy helységnév­magyarosítás, 81 vagy a Széli Kálmán formulája 82 megtöltötte-e lelkét és eszét ennek az embernek? Mint gondolkodó, hogy lenézte ezeket a kicsi­ségeket, amelyekért mint képviselő szembeszállt egy ország haragjával! Az életet elválasztani a gondolkodástól: ez a tudományos működés alap­föltétele. De hányan képesek erre? Sajátságos, hogy a mai szociológus tu­dósok mind a Pulszky Ágost iskolájából kerültek ki, de éppen ezt az alap­vető képességet nem tanulták meg tőle. Ok az életnek minden apró-cseprő dolgaiba beleviszik egész tudományosságukat. A legnagyobb tudós is ko­molyan átnézi az étlapot, de nem a tudománya arzenáljával. Ám a mi szo­ciológusaink az étlapot is szociológusán tanulmányozzák, s ezért kevered­nek bele az aktuális életbe, mikor tudományos munkát végeznek. Avagy nem így van? Különös érdeklődéssel olvastam Jászi Oszkár be­szédét, melyben kifejti, hogy a társadalmi tudománnyal — ő máris szűkeb­ben szociálpolitikának nevezi — foglalkozva lehetetlen a gyakorlati poli­tikától való teljes tartózkodás. Fejtegetéseit az egész Társaság tapsoló he­lyesléssel fogadta. Tehát ezt a fejtegetést kell a mi szociológusaink elismert igazságának tekinteni. A szerint működnek is, és éppen ennek követ­keztében, anélkül, hogy tudnák, elhagyták az igazi tudományosságot és tévedtek a mindennapos élet kicsi érdekszféráiba s akaratlanul a politizá­lásba. Mit gondol Jászi: nagy eszmék összeütközése-e a negyvennyolcas és hat­vanhetes politika harca? Tudomány magaslatáról nézve nem szánalmas szőrszálhasogatás-e, a színvakok összeveszése-e az a harc, amely mégis há­rom évtizedet foglalt le magának az ország politikájából? A szociológus tudomásul veszi a harcot, de a maga tudományos igazságát nem keresheti sem az egyik, sem a másik táborban. A szociológus lehet függetlenségi vagy 81. Bánffy Dezső (1843-1911) Magyarország miniszterelnöke volt 1895—99-ben, bukását követően pedig főudvarmesterré nevezték ki. 1904-től az ellenzéki Új Párt vezetője és ismét képviselő lett. Miniszterelnöksége idején nemzetiségi szakosztályt hozott létre, amellyel 1898-ban egy család- és a helységnév-magyarosítást szorgalmazó kormányrendeletet dolgoztatott ki. 82. Széli Kálmán (1843-1915) Deák-párti, illetve Szabadelvű Párti képviselő volt, a Jelzálog Hitelbank alapító elnöke. 1899-től 1903-ig miniszterelnök, akit az újoncjavaslat nyomán kitört obstrukció buktatott meg. Az 1899-ben kimondott „Széli-formula" szerint Magyarország jogilag önálló vámterületnek tekintendő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom