Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

„AZ ÍRÓ LEGYEN KÖTELES BALEK"

A Színházi Élet szerkesztősége 1927-ben arra volt kíváncsi, hogy az akkoriban népszerű tollforgatók vajon milyen szenvedélynek hódolnak írás közben. A kérdésre Kóbor Tamás ezt mondta: Ha szivar nincs a számban, egyáltalán nem tudok dolgozni. Amíg fiatal voltam, addig naponta tizenöt órát dolgoztam, amelyhez húsz szivarra is szükségem volt. Most már öregebb vagyok, spórolnom kell az erővel is, a szivarokkal is. Ma már négy-öt szivarnál többet nem tudok dolgozni. (Színházi Élet, 1927. 51. sz. 8. old.) VI. Bajcsy-Zsilinszky Endre 1932-ben „a vének diktatúrája"-ról beszélt a parlamenti ülésszak utolsó munkanapján. A Literatura szerkesztősége irodalmi ankétot szervezett, amelyen Kóbor Tamás arra a kérdésre, hogy szerinte időszerű-e már a generációs váltás, a következőket válaszolta: Én nyugodtan szólhatok hozzá ehhez a kérdéshez, mert a magam részéről, mint a vének egyike, pontot tettem szépirodalmi működésem után, éppen azért, mert azt tartom, hogy a mai életet a fiatalok jobban ismerik és irodalmi feldolgozására hivatottabbak. De mégsem merném a vének diktatúrájának nevezni azt, hogy a vének még élnek és dolgozni akarnak. Ameddig egy írónak, legalább hite szerint, mondanivalója van, addig joga is van annak elmondásához. Ha pedig mondanivalóit túlbecsüli, aligha képes diktatúrát gyakorolni. Nem az író kora, hanem mondanivalóinak súlya és visszhangja jelöli meg az író helyét. A magam részéről, aki elvégre egy lap [az Újság] szerkesztőségében ülök és temérdek írásmű megy a kezeimen keresztül, elmondhatom, hogy mindennap jó néhány fiatal íróval találkozom és alig egy-két öreggel. Ha impresszióm nem csal: [az] újságok és könyvek túlnyomó részében fiatalok írásait reprodukálják. És ha ma megkérdik a publikumot, hogy ki a kedvenc élő írója, alighanem fiatalembert fog megnevezni, és nem öreget. A vének diktatúrája, azt hiszem, csak abban mutatkozik, hogy az ember az írói pályán is előbb hadnagy és csak öreg korában generális. Ha generális •— nem is ütik agyon. De bevallom, én mégis szeretnék — hadnagy lenni... (Literatura, 1932. 631-632. olá.)