Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)
,NEKEM A TÉMÁM BUDAPEST"
a főúr sem élt soha két szobában, tehát ő is azt hiszi, hogy az ilyen fajta ember kevéssel beérő, s nyújt neki kevesebbet, mint amivel beérheti. • Mindez nem tartozik a tárgyhoz. A tárgyhoz az a húsz fillér tartozik, amelynek meg nem kapása esetén a hazai diurnista kar december 1-én sztrájkba lép. Szentséges Isten, nagyságos, méltóságos és kegyelmes urak, értik önök ezt? Emberek nagy tömege harcba indul napi húsz fillérért. Amennyit a korcsmában odavetnek a pikolónak, amennyit ötször, hatszor, tízszer odavetünk a villamosvasút-társaságnak, ami egy színlap ára, a kapupénz minimuma, aminél kisebb pénz nem is pénz az önök bugyellárisában. S kicsi emberek nagy sokaságának ez a húsz fillér a harci pálma, egzisztenciájuk feljavítása, napos gondjaiknak eloszlatója. Napi húsz fillérrel több! Hogy lehet ezt a húsz fillért elosztani a lakás, az élelem, a ruházat és a mulatság között? Melyiken lendít, hol nyújtja a jobblétet? Nagyságos úr, ha önnek naponta húsz fillérrel több volna a jövedelme, hol érezné meg annak kellemetességeit? Hát sehol. Mi nem tudjuk, hogy micsoda húsz fillér. Csak azt, hogy együttvéve ezekből a húsz fillérekből mekkora milliós teher áll elő az államra. S akkor kialakul a vélemény: a diurnista könnyebben nélkülözheti a húsz fillért, mint az állam a tízmilliót. S ez annyira világos, hogy a diurnista nem kapja meg a húsz fillért, s érthetetlen, hogy e koldus semmiségbe miért is kapaszkodik a sztrájknak erejével? És én sem tudom, hogy mi az a húsz fillér egy embernek, vagy egy családnak, csak gőgös jómódúságomban szörnyen lenézem ezt az emberfajtát, amelynek ilyen aspirációi vannak. Úristen, micsoda kicsi teremtések is ezek! S nem tudom elképzelni, hogy egy diurnista éppoly határozottan beszélhessen első személyben magáról, mint a kegyelmes gróf úr, s nem értem, hogyan fejlődhettek ki a vademberek állapotából, amelyben a bunkótulajdonos csakugyan harmadik személyben beszélt magáról, mert anynyira kicsinek érezte magát, hogy nem is identifikálta magát önnönmagával. Nem tudom elképzelni, hogy az olyan szerencsétlen nulla is csak félreugrik a robogó automobil mellől, mint egy úr vagy úriasszony. Hiszen az ő élete sokkal kevesebbet ér, mint amazé, s mégis egyenlően féltik. Ez az egyenlőség is vérlázító. A diurnista túlbecsüli magát, neki nem szabad az életét féltenie. Mint a vámszedő, verem a mellemet: hála neked, ó, Istenem, hogy nem olyannak teremtettél. A biológia primitív tudomány még, nem tudja kimutatni, hogy kenyérből és krumpliból nem lesz olyan emberhús, embervér, mint a pástétomból, halból és vesepecsenyéből. Nem tudja kimutatni, de
