Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

,NEKEM A TÉMÁM BUDAPEST"

A poloska-szakasz N

agyon jellemző a mi esztétikai diszpozíciónkra, hogy ezt a paragrafust így keresztelték el. Pedig nem éppen poloskáról szól, hanem az ellenkezőjéről: [a] tisztaságról. De minálunk a lakás fogalma együtt jár a poloskáéval. S a paragrafus azt akarja, hogy ezentúl ne a lakó, hanem a háziúr baja legyen. Minden lakás az új lakónak tisztán, teljesen fölszerelt állapotban adandó át. Magától értetődő, elemi kívánság. Ennélfogva nem lesz meg. A két álláspont áthidalhatatlan, s akik a városházán a lakásbérleti szabályzat fölött döntenek, mégiscsak a háziurak. A lakó erre azt mondja: mindenki söpörjön a maga ajtaja előtt, azaz: mindenki takarítsa el a saját szemetét. De abban a pillanatban, amikor lakást elfoglalok, nekem még nincs ott szemetem. Én nem rontottam még tapétát, én nem csavartam ki vízvezetéki csap nyakát, én nem tintáztam be padlót, én nem lyukasztottam ki kályhacsövet. Tehát nekem ott nincs semmi tisztogatni, semmi pótolni valóm. A lakás használható állapotban adandó át, és én legfeljebb arról felelek, amit magam törökzúzok, de természetes kopást, romlást éppoly kevéssé vagyok köteles megtéríteni, mint a színházlátogató nem fizet külön azért, hogy a széke szalmája kilyukad a sok üléstől. Ez velejár a lakásiparral mindaddig, amíg a házakat nem építik kophatatlan téglákból és örökké tartó tapétákkal. Ezzel szemben a háziúr így okoskodik: Nem ettem meszet! Ez a világ legigazságtalanabb és legbolondabb kívánsága. Hogy a lakó szabadon rondíthasson az én káromra? Ismerni kell a pesti lakókat. Amiért nem felelős, abban vandálkodik. Ha én adok friss tapétát, amikor a régi lekopik, akkor az őnagyságák, valahányszor kedvük szottyan új tapétára, bemázolják a régit, s tessék most tapétáztatni! Az üvegbiztosítók mesélhetnének róla, hogy ahol valamelyik lakónak nem törött be az ablaka, szándékosan bezúz egyet-kettőt, nehogy ingyen fizette légyen a biztosító összeget. Ha ez a rendszer törvénnyé lesz, a háziúr mehet kapálni. Mert az idegen vagyon kímélete ismeretlen erény a mi elégedetlen világunkban. Aztán: alma is van ép és rothadt. Aki vásárol, előre megnézi, hogy milyet fog kapni. A lakó is megnézi a lakást, mielőtt ki bérli, s nem igaz, hogy tiszta, hibátlan lakás dukál neki, hanem olyan, amilyet kinézett magának. Ha ép tapétára, poloskamentességre aspirál, ne adjon felpénzt olyan lakásra,