Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

,NEKEM A TÉMÁM BUDAPEST"

niszter száján is, hogy elnyelje az egész országot, s bizony nem [a] legkisebb erénye a Hegedűs Sándor beköszöntő beszédének, hogy a kisembert meg 73 nem tette politikája középpontjának. Mert ez a teremtés, amilyen kicsi és szegény, olyan mérhetetlenül hipokrita és badar manapság, mint a szociális politika központi médiuma. Hipokrita, mivel őrajta a politikusok szeme nem úgy akadt meg, mint néposztályon, mely jogaiba illesztendő, hanem az új politikai alakulásban, a kúriai bíráskodás bekövetkezhető uralmának jegyében ezt az elkallódó egzisztenciaréteget látják olyannak, amely voksokat szolgáltathat. A Néppárt egész szociális programja csak arra való mézesmadzag, hogy a szavazatképes alsóbbrendű elemeket agitációja körébe vonhassa, a liberális irányzat szépségflastromot ragaszt vele az arcára, az aktív politika tehetetlenségét rejti e frázis mögé, s valamennyien együttvéve ezzel a formulával akarnak kitérni a szociálpolitika ama problémái elől, amelyek valóban szociális természetűek. A kisembert voltaképpen nem ismeri senki, látható osztályban nem tömörül, mint a munkásosztály, mint a vagyonos osztály, vagy az arisztokrácia. Félig polgár, félig proletár, még úr, de már szolga, görnyed a töprődések alatt, de szabad ember létére van joga fölegyenesedni, ha tud. A mai szociális alakulásban egy hibrid maradvány, félig áldozat és félig akadály, melynek elemei vagy felemelik magukat, vagy alámerülnek a proletárság fekete áradatában. Lehet-e rajta segíteni? Kell-e rajta segíteni? Amíg a kisember valóban faktor és erő volt, nem volt probléma. Ma a nagytőke és a nagyipar legyűrte, mint kezdetlegesebb alakulást, és sorsa meg van pecsételve. A kisiparnak adhatnak hitelt, meg adhatnak munkaeszközöket, ha életképessé akarják tenni, oly hatalmassá kell válnia, mint a gyáripar. Ez pedig, még ha lehetséges is, szatócspolitika. Egy ország gazdasági fölvirágoztatása nem az osztályok fölsegítésének a munkája, mivelhogy éppen az osztályok harcának az eredménye. Valamikor meg lehetett élni a halászatból és a vadászatból, és akkor a halászok és vadászok nem voltak kisemberek. Ma az egész civilizált világ erői mérkőznek egymással, s az országok gazdaságilag is kénytelenek fegyverkezni, s amelyik jobban van fölszerelve, s jobban győzi a harcot, az virágzik föl. Primitív és veszedelmes gondolkodás — ha ugyan őszinte — a nemzet gazdasági erejét alkotó elemeire bontani, más politikában foglalkozni a gyáriparral, másban a mezőgazdasággal, ismét másban a tőkével, és másban a munkával. A legveszedelmesebb azonban az erő73. Hegedűs Sándor (1847-1906) a Széli-kormány kereskedelemügyi minisztere, aki a Szabadelvű Párt képviselőjeként jutott az országgyűlésbe.