Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

,NEKEM A TÉMÁM BUDAPEST"

A gavallér most már nemigen tetszett nekem. — Álljon odébb — szóltam —, ilyen gonosz fiúval nem ülök egy sorban. Szemtelenül rámtekintett. — Az én pénzemért ott ülök, ahol tetszik. Ebben különben igazsága volt. Harmadnapra a Kerepesi úton elém szaladt dideregve, szaggatott, rongyos sipkával a fején. — Kérem szépen, nagyságos úr-—könyörgött s szemébe fagyott a könynye —, tessék újságot venni! — Tőled? — rivalltam rá —, hogy vasárnap borravalókat adj a kalauznak? Meghökkent, a fejét vakarta és aztán elnevette magát. Otthagyott a faképnél és egy robogó villamos után vetette magát. Felkapaszkodott a lépcsőjére, de a kalauz lekergette. Szamárfüleket mutatott neki. (In: Kóbor Tamás: A tisztesség nevében. Bp., 1898. 131-135. old.)