Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

DEÁK ISTVÁN Hanák Péterről

Hanák Péter a kaposvári gimnázium egyik legkiválóbb diákjaként kezdte karrierjét. Néhány évtizeddel ezelőtt, amikor fiatal magyar történészekkel ebben a gimnáziumban jártam, az igazgató büszkén mutatta az iskola régi évkönyveit, benne Hanák csupa vastag betűvel nyomtatott nevével. De nem lettünk volna Magyarországon, ha az igazgató, kínos zavarában, nem próbálja ujjával elfedni a név mellett szereplő "izr." megjelölést. Hanák sohasem tagadta zsidó múltját, bár ritkán beszélt róla, akkor is leginkább idős korában, amikor egész életéről kérdezgették. Mégis kétségtelen, hogy származása és ifjúkori üldöztetése egész életét meghatározta. A kiváló érettségi bizonyítvány ellenére a magasabb kapcsolatokkal nem rendelkező „rossz származású" Hanák Pétert nem vették fel az egyetemre. Munkás lett Pécsett, kitanulta az esztergályos szakmát, és belépett a Szociáldemokrata Pártba, amelynek hamarosan egyik titkos kommunista tagja lett. 1942-ben behívták munkaszolgálatra, amelyet csak a csodával határos módon sikerült túlélnie; családját azonban 1944-ben elégették Auschwitzban. Az itt közölt cikkek némelyikében, és más alkalommal is, Hanák a nagy nyilvánosság előtt töprengett azon, hogy tulajdonképpen miért is lett ő kommunista. Nem értettem vele egyet, amikor hangoztatta, hogy nemcsak a zsidó származású fiataloknak, de más fiatal antifasisztáknak sem lehetett más választásuk, mint belépni a kommunista pártba. Mint egyszer a Kossuth Klubban mondta, amikor életéről nyilvánosan kérdezgették, aki 1945ben a hullákon át lépdelt Budapest utcáin és látta a régi rendszer teljes csődjét, az nem tehetett mást, mint hogy csatlakozzék a legdinamikusabb és legdrasztikusabb változást ígérő kommunistákhoz. Úgy vélte, a többi koalíciós párt nem lett volna képes elhárítani a visszatérő fasizmus veszélyét a háborút követő években. E véleményében sokan osztoztak akkoriban, de ma már tudjuk, hogy aggodalmuk alaptalan volt. A veszély balról leselkedett, nem jobbról. Egy az új világért lelkesedő, tehetséges fiatalnak nem kellett feltétlenül a kommunista pártot választania, még akkor sem, ha az előző rendszer üldözöttje volt. De nagyon sok fiatal intellektuel — elsősorban zsidók — öregesnek, gyengécskének tartotta a mérsékelt szociáldemokratákat és a polgári pártokat. A kommunisták mögött sorakoztak fel, s ezzel szellemileg elfogadhatóvá tették a zsarnokságot. Érthető, amit cselekedtek, de Hanák, aki Magyarországon talán egyedülálló módon nem egyszer elképesztő őszinteséggel beszélt a múltjáról, ebben az egy kérdésben nem jutott el a végső következtetésig. Nem ismerte fel, hogy nemcsak idealizmus vagy a fasiszta reakciótól való félelem vezette őket, hanem a kiváltságok ígérete és a hatalomvágy is.