Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)
VÁROS
rostörténetre is jellemző alkotások. Az ugyancsak 1871-ben elindított, de a hatalmas gazdasági nehézségek miatt jó negyedszázadig épített Nagykörút kezdettől gazdasági, közlekedési funkciót töltött be. (Semmiképpen sem véletlen, hogy Reitter Ferenc főépítész 1862-ben hajózható csa26 tornát tervezett a Nagykörút helyére.) A Millennium évében, 1896-ban teljes hoszszában, a Boráros tértől a Margit hídig megnyitott 4,5 km hosszú Nagykörút a főváros belső kerületeit és városrészeit kötötte 27 • * össze. Bár a külalakjában és közlekedési funkciójában némiképp hasonlít a bécsi Ringre, amely inkább elválasztja a barokk belvárost a külvárosoktól, mint összeköti őket. A pesti Körút ezzel szemben egyesítő és kiegyenlítő jellegű: összeköti az akkori belterületet a gyorsan integrálódó külterületekkel, hiszen — eltérően a Ringtől — valamennyi sugárútja túlhalad a Körúton Zuglóig, Kőbányáig, Kispestig. A pesti Körút reprezentatívnak alig nevezhető, a Nemzetin és utóbb a Vígszínházon kívül jelesebb középület nem ékesíti, annál inkább zsúfolja pályaudvara, közlekedési csomópontjai, elágazásai. Epületei 2-4 — átlagosan és többségükben 3 — emeletesek, nem pompázatosak, mint a Ring palotái, egyszerű bérházak sűrű üzlethálózattal, műhelyekkel, zsúfolt lakásokkal. A magyar főváros eme két ütőerére erősen rányomta a bélyegét, hogy a kormány és a Közmunkatanács szorgalmazták a kiépítésüket, az ő városfejlesztő koncepciójuk határozta meg arculatukat. Az alapító korszak uralkodó stílusán, a historizmuson belül ezért a neoreneszánsz volt az uralkodó irányzat. A historizmus ugyancsak egyetemes érvényű stílusirányzat; nagyigényű, látványos, változatos, olykor kevert városképet adó, amely a múltidéző hagyományosság szellemét és a reprezentáció igényét sugallta. Szokták ezért a stílusteremtő erő híján pompázó parvenü nagypolgárság építészetének is nevezni, amely ily módon is reprezentálni kívánta, hogy nemcsak a jelent birtokolja, de a múltat is birtokba vette, s amely külsődleges eszközökkel, a homlokzat historizált pompájával takarta el a belvilág szegényességét és álságát. 28 Ez a társadalompszichológiai színezetű magyarázat azonban jócskán egyszerűsítő és felületes. Magyarországra és keleti szomszédaira egyébként is alig alkalmazható, hiszen a historizmus mögött hosszú ideig ugyanaz az arisztokrácia, ugyanaz a liberális nemesség állt, mint a klasszicizmus mögött. A nyugati nagypolgárság pedig ebben a korszakban már egyáltalán nem volt anynyira parvenü és műveletlen, hogy a hanyatló nemességtől kelljen stíluseszményt kölcsönöznie. 26. Siklóssy, i. m., 69-74.old. 27. Uo., 220-254. old. — Ruisz Rezső: A Nagykorúi. Bp., 1960. —• Schmoll, i. m., 85-103. old. — Rados, i. m., 25-28. old., — Preisich, i. m., 65-70. old. 28. Borsos—Sodor—Zádor: Budapest építészettörténete, városképei és műemlékei. Bp., 1959.76-1 1 1. old. — Granasztói Pál: Budapest egy építész szemével. Bp., 1971.67-69., 87., 117. old. — Siklóssy, i. m., 173-175. old. — Spira György és Vörös Károly: Budapest története a márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig. Lásd: Budapest története. IV. Bp., 1978.198-199. old.
