Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)
VÁROS
Hanák: Eszerint Prágában a német-cseh nemzeti ellentét szociális ellentétet is magába foglalt. Havránek: A csehek a németekben nemcsak az államhatalom helyi képviselőit látták, hanem a magasabb társadalmi réteget is. Tény, hogy a német lakosság átlagosan jobb körülmények között élt, mint a cseh. Ezt mutatják a cselédtartás adatai is. 1910-ben a német családok kétharmada tartott cselédet, söt 15 százaléka két vagy még több cselédet. Ezzel szemben a cseh családoknak csupán 15 százaléka tartott rendszeresen cselédet, és a 2 százalékot sem érte el azoknak az aránya, akik megengedhették maguknak, hogy két vagy több cselédet alkalmazzanak. Ehhez hozzájött még, hogy a házicselédek nagy többsége is cseh nemzetiségű volt, a cseh vidékekről jött a fővárosba, és — amint az adatokból kitűnik — főként németeknél talált alkalmazást. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a társadalmi kapcsolatok számos pontján osztályellentét állt fenn a jómódú német polgárság és a cseh kispolgárság, illetve munkásság között. Hanák: Az asszimiláció és a nemzeti kérdés olyan jelenségei, olyan fejlődéstendenciái, mint amilyeneket az előbb Gottas és Havránek kolléga említett, már az egész Monarchia, sőt az egész közép-európai régió problémáihoz vezetnek. Maradjunk meg azonban az urbanisztika tárgykörében. Vessük össze a három városfejlesztés korabeli fő gondjait, a lakáskérdést, a kommunális szolgáltatások kiépülését, a szociális problémákat. Gottas: 1910-ben több mint 42 ezer lakóház, bennük közel félmillió lakás volt a császárvárosban. A házak 30 százaléka háromemeletes, a századfordulón már nagy részük vízvezetékes, és a belterületen bevezették a liftet. A tipikus szoba-konyhás lakások aránya 43 százalék, átlagosan 3,7 személy lakott bennük. Havránek: Prágában a századfordulón 77 ezer lakást írtak össze (1900), ezek közül 42 százalék a szoba-konyhás lakás, de meg kell jegyezni, hogy elég magas a konyha nélküli egyszobás lakások aránya is. Egy szoba-konyhás lakásra átlag 4,1 fő jutott, és ez már zsúfoltságra utal. Hanák: Azt hiszem, mégis Budapest volt a legzsúfoltabb, ami gyors és rohamos növekedéséből is következett. 1910-ben kerek számban 20 ezer házat és 180 ezer lakást találtak, ezeknek mintegy a fele volt szoba-konyhás, és egy lakásra 5,1 személy jutott. A lakásviszonyokat tekintve Budapest már a századelőn Európa egyik legrosszabbul ellátott fővárosa volt.