Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)
VÁROS
dapest hátrányos helyzetéből adódott. Minthogy ilyen drasztikusan megváltoztak a viszonyok, előállt egy nagyon furcsa helyzet. A hátrányból kulturális előnyhelyzet lett. Mert itt az emberek rákényszerültek az öndefiníciókra. Nem volt készen a világ számukra úgy, mint Ausztria és Bécs számára. És ez kulturális provokáció, kulturális kihívás volt. Tehát a hátrány szerintem abban a keretben, ahogy Péter elmondta, előnyre fordítható át, átütő kulturális vitalitássá konvertálható. A másik kérdés a nemzetközi viszonyokban beállt változások. A nagy közép-európai és kelet-európai változások gyakorlatilag — tudom, hogy ezt egy diplomata soha nem mondaná, de én nem vagyok diplomata, én mondhatom — kitettek egy kérdőjelet: mi az osztrák raison d'état. Miért van egy olyan állam, hogy Ausztria? Amíg nem történt meg a kelet-európai változás, ez nem volt kérdés. Addig a kérdés az volt, hogy miért nevezzük önálló államnak a keleti blokk tagjait, hiszen minden szovjet, moszkvai irányítás alatt áll. Most megfordult a dolog. Ezek az államok eufórikusán úsznak abban a tudatban, hogy nekik mint államnak van értelmük. Annyira, hogy ha nincs, mindent elkövetnek, hogy legyen egy ilyen gyönyörű szép játékszerük, amit államnak hívnak. Míg Ausztria számára, ha bevallja, ha nem, ott van kérdésként, hogy igen, de mit tesz ebben az új helyzetben, azaz mi az államrezonja Ausztriának. Nálunk pedig egy hátrányos helyzet hirtelen most előnnyé vált. Hogy meddig, ez persze nagy kérdés. Farkas: Hadd nyúljak vissza a beszélgetésünk egy korábbi pontjához. Arról volt szó, hogy bizonyos osztrákok a magyar liberális mentalitást szeretve, és benne otthon érezve magukat szívesen jöttek Magyarországra, vonzódtak ehhez a mentalitáshoz. Ugyanakkor egy ellenkező mozgásról is tudunk, hogy magyarok szívesen mentek Bécsbe, és nagyon jól érezték ott magukat. Mondjuk, Nagy Lajos, aki rendkívül keserű ember volt, önéletírásában talán egyetlen zavartalan és felhőtlen élményének azt az évet írja le, amikor kint volt Bécsben. Ott egész nap ülhetett a kávéházban, nézelődhetett és írhatott, amit Pesten is megtehetett, de Bécsben a kávéházon kívül egy számára rokonszenves szociáldemokrata városvezetést tudhatott. Szóval van egy ilyen fordított irányú vonzalom is. Vajon Bécs ténylegelvesztette a vonzerejét? Hanák: Nem. Ezt senki nem mondta. Bécs nem vesztette el a vonzerejét. És lehet, hogy amit mondtunk, rendkívül impresszionisztikus megállapítás, lehet, hogy szubjektív vágyak is festegetik, rajzolgatják. De ha így van is, ez nem áll útjában a kapcsolatok építésének, sőt, a találkozásoknak még a verseny izgalmát is megadja. És kétségtelen, hogy Bécs elegánsabb, mint Budapest. Sokkal gazdagabb most, mint Budapest. Rendezettebb, mint Budapest. Gyönyörű kiállításai vannak. Miből? A múltból. Azután a zenei