Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

VÁROS

tudnak a magyar romantikus regényről, a romantikus zenéről? Mondom, inkább csak sztereotípiákat. Mindenképpen érdemes viszont megemlíteni azt, hogy a kultúrtörténetben, a tudománytörténetben nem rivalizálás, hanem együttműködés volt. Három-négy példát hadd mondjak. A bécsi orvosi iskola, a nagy orvosiskola, az ezüstkor: a nagy magyar orvosok ott tanultak. Aztán létrejött a magyarországi, Korányi körül szerveződő iskola meg a nagy budapesti orvosi iskola, de ezek továbbra is állandóan és szorosan együttműködtek Béccsel. Olyannyira, hogy tanárokat cseréltek, hogy kölcsönösen konzultációra hívták egymást. Itt van a fizika. Boltzmann-nak, a fizikusnak számos magyar tanítványa volt. A húszas években az ő tanítványai tanították az evangélikus gimnáziumban a jövendő magyar fizikusokat. Azt ugye, nem is kell mondani, hogy Freud egyik legnagyobb tanítványa Ferenczi Sándor volt, és hogy Budapesten rögtön visszhangra találtak ezek a gondolatok — nemcsak Ferenczi Sándorban, hanem egy egész hazai pszichoanalitikus iskolában. És voltak követői a jeles osztrák közgazdasági iskolának, Menger határhaszon-elméletének, Böhm-Bawcrknek: Zettler és Heller Farkas. S a tudományon kívül: a Vígszínház egyik lábával Párizsban áll, a másik lábával Bécsben. Amiben nem volt igazán átfedés, az a szorosan nemzeti jellegű magyar irodalom, a nemzeti jellegű magyar költészet. Miért? Mert az osztrákok sosem voltak igazán nemzetiek, kultúrájuk, tudatuk német nyelvű volt, de nem német nacionalista vagy osztrák nemzeti, már csak azért sem, mert az osztrák nemzet nagyon későn alakult, a 19. század végén, a 20. század elején. Ott a vezérmotívum az emberi kultúra, az egzisztenciális filozófia, a rilkei, hofmannstahli, a schnitzleri hagyományok vagy kifejezésmód, és ez nem nemzethez, hanem az emberiséghez kötődik. Míg a magyar akkor is nemzeti, ha az emberiséget hangoztatja. Ady Endre vagy az egész Nyugatkor bármennyire egyetemes és européer... Ebben nem volt találkozás. Ezt is figyelembe kell venni, ha meg akarjuk érteni egymást. Mert én mind a két válfajt nagy értéknek tartom, párhuzamosan futó emberi lehetőségnek. Farkas: Vajon az osztrák és a magyar Jellem", vagy szokásvilág, mentalitás között ma — mert hiszen a máról szeretnél beszélni — lehet-e valamilyen különbséget vagy hasonlóságot feltárni? Gerő: Hadd jegyezzem meg előbb, mert mélységesen egyetértek Hanák Péterrel: nagy a tudáshiány. Még akkor is, ha ez általános dolog, és más szomszédaink vonatkozásában még erősebb. És függetlenül attól, hogy tudunk vagy nem tudunk valamit, az még működik. Ami a kérdést illeti: már abban a korszakban is nagyon nagy különbségek voltak. A két figura, akit említeni fogok, időben csak részben fedi át egymást, de a köztük lévő