Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

VÁROS

VÁROS Két szomszédvár: Budapest, Bécs HANÁK PÉTER ÉS GERŐ ANDRÁS AZ EURÓPAI Z/MS ASZTALÁNÁL Farkas János László: Amikor megkértünk benneteket, hogy mint az osztrákmagyar történelmi együttélés tudós ismerői és kutatói üljetek le az Európai utas asztalához, és beszéljetek erről a viszonyról, az jutott eszembe, hogy annak idején Széchenyi naplójában olvastam egy részt, amely erősen megragadott. Nem nagy eset: Széchenyi bejegyzi, hogy egy nap reggel gyalogszerrel elindult Bécsből, és este megérkezett Nagycenkre. Büszke volt magára, hogy milyen nagy sportteljesítményre képes. Ez rám azért tett nagy benyomást, mert nem sokkal az előtt jártam Nagycenken; előbb Sopronba mentünk autón, és az országútja darabigaz osztrák-magyar határ mentén haladt, ahonnan jól lehetett látni a műszaki zárat. Ennek a hetven kilométernek —gondolom, körülbelül annyi lehet Bécs és Cenk között— a legyaloglása valóban szép teljesítmény volt. De onnan, az autóból kinézve maga az, hogy Bécs és Nagycenk között egyáltalán át lehetett gyalogolni, végtelenül távolinak tűnt. Széchenyi Bécsben született, Bécs mellett is halt meg. A bécsi kultúrában nőtt fel, bécsi tiyelvet beszélt tulajdonképpen. Aztán öntudatos magyar lett. Legalábbis a magyar arisztokrácia szintjén itt egy nagyon erős szimbiózis volt. Ez tulajdonképpen hogy nézett ki? Gerő András: Ahogy indítod ezt a beszélgetést, az azt sejteti, hogy történelmi áttekintést vagy történelmi részleteket vársz tőlünk. Én azonban * Európai utas 1994.4. sz. 17-23. old.