Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

KULTÚRA

okán, hogy a háború alatt az aktivistákkal vállalt közösséget. Nem gondolom, hogy egy festő egész oeuvre-jét egyetlen rendező elvre fel lehetne — és egyáltalán fel kellene — fűzni. Elég annyi, hogy Gulácsy festészetét leginkább, legmaradandóbban ez a látomásos — kissé költői, kissé groteszk — valóságábrázolás jellemzi. Figuráinak zöme imaginárius, de valóságunk részei: bohócok és bolondok vagy bohócruhába bújtatott bolondok, rokokódivatú öregasszonyok, korból, életből kihullottak, púposak, torzak, eszelősek, különcök, valamennyien maguk is merengők — mint Hofmannsthal álomittas leánykái, akik oly könnyen megértik a halált. Ha egyetlen képpel akarnánk illusztrálni e jellemzést, Az ópiumszívó álma című, a világháború alatt készült táblaképet említhetnénk. A felső részen buborékfúvó fejek, egy bohócé, egy néger asszonyé; a középen vonzó, fiatal hölgy, rokokó jelenség dől hátra a fotelben, uszonnyá vált lába a moszatokkal, vízi virágokkal teli tóba nyúlik. A képen minden kis részlet, fejek, virágok, ékszerek reálisak, az egész fantasztikus, talán valóban ópiumos vízió, de ami összetartja, a hangulat, nagyon szuggesztív, átérezhető — talán meg is érthető. Művészet és élet egyébként összhangban állt nála, ő maga is különc volt, fantaszta, az elmebaj fiatalon hatalmába kerítette. Mindvégig, tudatosan, a festészet modern irányzataihoz, a radikális reformerek haladó csapatához tartozott. 106. Szíj, i. m., 188. old. ló?. Németh Lajos: Csontváry. Bp., 1970. 108. Csáth Géza: A varázsló halála. Bp., 1982. Szerk.: Illés Endre. Krúdyhoz és Gulácsyhoz társítható egy másik látomásos festő, Csontváry Tivadar,

107 és egy akkortájt is, később is kevéssé ismert író, Csáth Géza. Novelláiban, naplóiban, néhány darabjában feltűnik a bécsihez közelálló halálesztétika és halálerotika. Csáth emlékszik még a kertre, ismeri a varázsló kertjét, tele különös, nem létező virágokkal, titkokkal, mesékkel. Tudja a varázsló halálát is, aki annyi ópiumot szívott magába, hogy rajta már a legodaadóbb, legérzékibb szerelem sem segíthet. Maga is súlyos morfinista volt, jól ismerte a méreg és a magány eufóriáját és szenvedését.

108 Csontváry és Gulácsy elmegyógyintézetben halt meg, Csáth, miután megölte hitvesét, öngyilkos lett. Az osztrák avantgárd: az abszurditás beteljesülése A bécsi Kert nem sokáig nyújtott biztonságot a magányba vonulóknak. Carl Schorske szemléletes fogalmazása szerint 109 a Kert „felrobbant" . A találó metaforát Oscar Kokoschka egy gyerekkori csínyje sugallta: kiűzetése miatt ő valóban robbantott egy előkelő kertben. A művészeti robbantás egy jó évtized múlva következett be, amikor Kokoschka az 1908. évi Kunstschau-n, akárcsak Schönberg a zenében, Loos az építészetben, Musil az irodalomban, kitört a szecesszió Kertjéből. A századunk első évtizedében fellépő osztrák avantgárd határozottan elvetette a nárcisztikus szépségkultuszt. Az ifjú nemGéza Csáth: The Magician's Garden and other Stories. Szerk.: Marianne D. Birnbaum. New York, 1980. 109. Schorske, i. m., 323. old.