Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

KULTÚRA

magához öleli a tépett életű és ruhájú lányt. A létezés organikus halálpercepciója és a halál esztétizálása az osztrák irodalomnak is központi élménye. A legilletékesebb tanú rá a fiatal Rilke. A századfordulón Az áhítat könyvé-ben ő a mindenütt jelen levő gond és gondolat, nyugtalanul és nyughatatlanul rákérdez újra a költő. Ne hagyj meghalni mielőtt meg nem tudhatom, Hogyan viszonyul hozzád a halál? A világ ellentéte ő? A gyógyulása? 27 Az élet része, belőle egy darab? S a kérdésre maga, több ízben is, így válaszol: Saját halálát add meg, Istenem, mindenkinek, azt mi létében érik, 28 amelyben vágy volt, ínség s értelem. (Nemes Nagy Ágnes) Mi csak a héj vagyunk és a levél, A nyers halál, melyet mind önmagunkban hordunk, O a gyümölcs, amely körül forog, mi él. {Nyersfordítás — Hanák Péter) Rilke leheletnyi finomsággal érzékeli a halál megváltozását is. Azért oly terhes mindegyik halál mert nem mienk; csak egy, ki ránk talál és elragad, mert bennünk egy sem érik; azért jön orkán, mely letép gyökérig.

30 (Franyó Zoltán) S a Malte Laurids Brigge feljegyzéseiben közelebbről is kifejti, hogy „Úgy hal meg az ember, ahogyan éppen adódik; a betegséghez adódó halállal", amely nem az övé. „Azelőtt mindenki tudta (vagy talán sejtette), hogy a halált magunkban hordjuk, mint a gyümölcs a magvát... Bennünk volt, s ez különös méltósággal és csendes 31 büszkeséggel töltött el mindenkit." Nagyon hasonló a fiatal Hofmannsthal halálpercepciója. Első drámájának, a Der Tor und der Tod (A balga és a halál)-nak főhőse Claudio és a szelíd hegedűs képében jelentkező saját halál, aki kézen fogva vezeti az életét elvesztegetett Claudiót. O pedig a megvilágosulás megadásával követi: „Légy Te az élet, Halál!"

32 És ide kívánkozik, bizonyítéknak vagy csak empátiaserkentőnek, egy halk Hofmannsthaltercina. „Az órák! Midőn bámuljuk a tenger Üde kékjét, s megértjük a halált, magasztos-könnyen semmi félelemmel, 27. Idézi Kunt Ernő: A halál tükrében. Bp., 1981.101. old. 28. Rilke versei, i. m., 45. old. 29. Rainer Maria Rilke: Das Stunden-Buch. Frankfurt a. M., 1976. 94. old. 30. Rilke versei, i. m., 45. old. 31. Rainer Maria Rilke: Malte Laurids Brigge feljegyzései. A fordítás és bevezető tanulmány Bor Ambrus munkája. Bp., é. n. 6. old. 32. Hugo v. Hofmannsthal: Gedichte und lyrische Dramen. Gesammelte Werke. Szerk.: Herbert Steiner. Hamburg, 1952. 219. old. •—• Még pregnánsabban fejezi ki ugyanezt a gondolatot egyik elbeszélése: Märchen der 672. Nacht. A főhős, egy régiségkereskedő, itt is megérzi a szépség semmiségét, és többé nem hagyja el a halál jelenvalóságának gondolata. Hugo von Hofmannsthal: Erzählungen. Erfundene Gespräche und Briefe. Gesammelte Werke in 10 Fmielbänden. Frankfurt a. M., 1979-1980.46. old.