Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

KULTÚRA

zárva is az avatatlanok elől, de jól láthatóan, mint a mindennapok kemény valósága. A felemelkedő magyar polgárság érzékeny lelkű értelmisége elsősorban ezzel az elavult múlttal, a feudális Kastéllyal állt szemben. Számára a liberalizmus sorvadása a nemesi liberalizmus válságaként tűnt fel, annál is inkább, mert a magyar polgárság nem volt tényleges részese a politikai hatalomnak, hanem elfogadta az arisztokrácia és a dzsentri hagyományos vezető szerepét. Minthogy sohasem volt „polgárminisztériuma", alkotmánypártja és közéleti súlya, mint az osztrákoknak, valójában nem volt honnan kivonulnia. A harmadik különbség abban állt, hogy amíg az osztrák Bildungsbürgertum minden oldalról fenyegetve és megoldhatatlan identitásválsággal küszködve menekült a Kertbe, addig a magyar polgári értelmiség számára éppenséggel a közéleti részvétel, a bevonulás jelentette a jogi emancipáció politikai beteljesedését, a nemzeti azono13 r> sulás teljességét. Számára a tudomány és a művészet is közéleti tett, tehát közéleti kötődésű alkotás volt. Ennek a tettre kész kultúrának nem lehetett színtere az ezoterikus Kert, hanem csakis a Műhely, a kollektív munka otthona, akár szerkesztőségnek, egyletnek nevezték, akár kávéháznak. A századvég válságát a bécsi magasértelmiség belülről, a legsajátabb osztrák és ezen túlmenően: emberi válságként élte át — a pesti viszont egy tőle idegen, ellenséges, 13. Horváth Zoltán: A magyar századforduló. A második reformnemzedék története (1869-1914). Bp., 1961. 114-118. old. — Ignotus válogatott írásai. Szerk.: Komlós Aladár. Bp., 1969.11-12., 615-61. old. fcjlődésrekesztő világ epedve várt pusztulásaként. A Kert: látszat és valóság játéka A kultúrtörténeti összehasonlításnak azonban csak háttere a társadalomszerkezeti különbségek vázlata, legsajátosabb terepe a műalkotás. Az összevetést megkönnyíti az a véletlen, hogy éppen 1890ben szerveződött össze Bécsben a fiatal írók egy csoportja, a Das junge Wien — Az ifjú Bécs — Hermann Bahr író, kritikus és Hugo Hofmannsthal körül, s ugyanakkor indult meg Budapesten is az irodalmi korszakváltást jelző A Hét, amelynek eredetileg Az ijjú Magyarország nevet szánták.

14 Mit is akartak ezek a fiatalok? Itt is, ott is: modern irodalmat, csak a modernségen némileg mást értettek. A bécsi fiatalok a belső valóságba, a pszichébe való alámerülést tartották modernnek, s a műben teremtett világot valóságosnak. „Az ember vagy saját lelki életének anatómiáját kutatja, vagy álmodik. Reflexió vagy fantázia, tükörkép vagy álomkép" — írta a fiatal Hofmannsthal.

15 Modern a fű növésének, a lélek rezdülésének hallgatása, az ösztönös, alvajáró odaadás a szépség minden megnyilvánulása iránt. A hisztéria, a neurózis, az álom már jóval Freud fellépése előtt a művelt elit kedvelt témája — és kórtünete — volt. Az 14. A Hét. Politikai és irodalmi szemle. 1890-1899. Válogatás. Szerk.: Fábri Anna, Steinert Ágota (a továbbiakban: A Hét). Bp., 1978.5. old. is. Michael Worbs: Nervenkunst. Literatur und Psychoanalyse in Wien der Jahrhundertwende. Frankfurt a. M., 1983. 48. old.