Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

KULTÚRA

Címeres furcsaságok Élet és Irodalom, 1981. február 21. A

jó kertész örül, ha a szomszéd kertje is virul. Kész együtt ápolni, védeni a közös mezsgyét, irtani a gyomot. Itt meg is állhatunk a metaforával. Valóban örömmel vettük kézbe a Rodovéerby na Slovensku című szép kötetet, amely tavaly jelent meg Jozef Nóvák szlovák történész gondozásában. Hát nem öröm, hogy szomszédaink velünk együtt ápolják a közös múlt emlékeit, a magyarországi nemesi címerek egy gyűjteményét, amelyet 1879-ben Kubinyi Miklós történész állított össze a Thurzócsalád pecsétgyűjteménye alapján? De az, ha nem is maradéktalan. Örömünket lehűti a rengeteg fonetikus névátírás. Furcsállva olvassuk: Gaki Stefan, Dörfi Tomas, Illeshazi Stefan, Hosutóty Stefan, Pázmán Peter. A Batán név olvastakor első meglepetésünkben a cipőgyárosra gondoltunk, s csak a szöveg olvasása vezetett rá, hogy az ugyancsak neves Batthyány famíliáról van szó, akinek nevét még a bécsi kancellária finnyás írnokai is Batthyány-nak másolták. A legzavaróbb a Rákoci névátírás, annál is inkább, mert a szerkesztő a megváltozott magyar helyesírási szabályokra hivatkozik, hogy a magyar akadémia rég eltörölte a cz-t. Igaz, de nem a tulajdonnevekből, különösen nem a közös múltunkban oly kiváló szabadságharcos Rákóczi családéból. Határozottan perelnünk kell tehát ez esetben egy ékezetért és egy z betűért, általában a tulajdonnevek korrekt írásmódjáért. A szerkesztő a szlovák akadémia helyesírási szabályaira hivatkozik. Ezeket pontosan nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy minden nemzet történelmi alakjainak nevét abban a formában veszi át, ahogyan a tulajdonosa használta, s a latin betűs nyelvek nemzetközileg elfoga-