Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

KULTÚRA

szegfűvel, sokféle formában feltüntette és kitüntette tagjait. A jelkép annál hitelesebb volt, minél többször összemosta a valóságos vérrel a sztrájkok, tüntetések, börtönkínzások során rendőrkard, csendőrszurony. A mozgalom kedvelt jelképe volt a széttört lánc, a bilincs, a megkötözött munkás, aztán a szerszám, a kalapács, a kasza, a sarló, a kalapácsos ember, a kéz, a kérges tenyér, az összeszorított ököl, a csillag, a nap, a világosság. Aradi Nóra szép gyűjteménye (A szocialista képzőművészet jelképei) több mint kétszáz képi szimbólumot mutat be: együttdolgozó, együttélő közösségek képi fantáziájának, önkifejező jelképeinek gazdag termését. A közösségi azonosulás — az identitás —, a felismerés és az elkülönülés legfőbb formája azonban a dal volt. Valamirevaló gyűlés, felvonulás vagy akár csak kedélyes egyleti est nem folyhatott le munkáskórus és közös éneklés nélkül. A munkáskultűrában különleges helyet foglal cl a mozgalmi dal. Először, nem fogalmilag, nem értelemszerűen, nem is képszerűén, hanem hangulatilag fejezte ki az identitástudatot; másodszor, érzelmileg és hangulatilag, dallamhoz forrasztva rögzítette a szöveg értelmét, tehát az agitáció eszközévé vált; harmadszor, a mozgalmi dal, az induló éneklése gyakorta maga is tüntetés, harci cselekedet volt. A mozgalmi dal és a munkadal éltette, összetartotta, szórakoztatta a közösséget. A szocialista közösségek roppant találékonyak voltak repertoárjuk összeválogatásában. A németből átvett bányász- és munkásdalok között lendületes, szárnyaló dallama miatt különösen kedvelt volt a „Zengj dalt, köszöntsd nép ős arád" kezdetű kórusdal (a Munka dala). Az 1890-es évek elején megjelent a magyar szerzőktől, Morócz Jenőtől és Stark Henriktől szerzett „Itt van újra május elseje". Alkalmasint hangulati asszociációja miatt volt hatásos a Kossuth-nóta dallamára énekelt májusi köszöntő: Indulj munkás, tüntetésre, Május hónap elsejére. Nemzetközi munkásünnep, Minden munkás ülje azt meg. Éljen a munkás szabadság! Éljen a munkás! Sok más variánsa volt az átírt Kossuthnótának, még kortesnótának is felhasználták a 48-as hagyomány szocialista átköltésével. A legnagyobb bőséggel és leleménnyel a népdal és népies műdalátiratok termettek. A korszak csaknem minden ismert, kedvelt dalának megtaláljuk a mozgalmi változatát, az „Édesanyám, ha bemegy"től a „Már én többet kocsislegény nem leszek", a „Szentandráson szépen muzsikálnak", a „Lányok, lányok" a „Piros bort ittam az este" csárdásdallamig. Nagy népszerűséget szerzett a „Jaj, de magas ez a vendégfogadó" kezdetű műdal — amelyet egyébként országszerte követválasztási kortesnótaként is használtak — Toborzó című mozgalmi változata: Piros zászlónk, vörös zászlónk, lobogtatja a szellő. Jer alája, jer alája, te jogtalan szenvedő! Nem ismerünk henye rangot, ágas-bogas koronát.