Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

KULTÚRA

Női cselédség: a szakácsnő, a konyhalány és két szobalány 1905 körül nemzedék fellázad a liberalizmus ellen. A polgárság, gyakran a nagypolgárság fiai úgy érzik, a liberalizmus minden ígéretével együtt csődbe jutott. A lázadó nemzedék magát fiatalnak érzi, mozgalmait, szervezeteit a „fiatal" jelzővel látja el. A szecessziót ezek a „fiatalok" hajtják végre: kivonulnak a liberális-racionális kultúra ódon akadémikus palotájából. Itt van mindjárt Klimt, Gustav Klimt, a festő. Hanák: Klimt példáját jónak tartom. Művészettörténeti szempontból Klimt — Gauguin után, Matisse és Picasso előtt vagy mellett—, úgy lehet, nem tartozik a koralkotó nagyok közé. Az Ausztriával foglalkozó kultúrtörténész számára azonban Klimt központi jelentőségű. Schorske: Roppant jellemző a pályafordulata. Ismeretes, Klimt divatos, gazdag „Ringstrasse-festőként" kezdte, a historizáló eklektikával indult. Aztán az 1890-es években gyökeres újraértékelés, forradalmi változás következett be nála, főként a radikális — részben szocialista — belga festők hatására. Fogékony volt az angliai újítók, így Morris iránt, felfigyelt a francia impresszionistákra, a német szecesszióra. Mindez megnyitotta a zsilipeket a lojális bécsi polgárban a sodró európai áramlatok előtt, és ez Bécsben mély válságra vezetett, amit Klimt festészete is tükrözött. Mindenek-