Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)
Szétszakadt nemzedék. Beszélgetés Hanák Péterrel (Interjú)
Szétszakadt nemzedék MlHANCSIK ZSÓFIA BESZÉLGETÉSE HANÁK PÉTERREL A Ragaszkodás az utópiához című könyvedben már megkíséreltedföltárni saját életed és identitásod kulcspontjait, azoknak a változásoknak a jelentőségét, amelyek külső és belső kényszerek hatására történtek benned. De hogyan lehet elhelyezni a magyar történelemben azt az értelmiségi generációt, amelyhez tartozol, s amely 1945-től 89-ig meghatározó szerepet játszott, sőt játszik sok szempontból máig, hiszen habitusuk, mentalitásuk, erkölcsiségük sok mai jelenségre is magyarázatul szolgálhat. Nem szeretnék sem kritikusa, sem fogadatlan prókátora lenni saját nemzedékemnek, de egyrészt átéltem ezt a fél évszázadot, és megvannak róla a magam reflexiói, másrészt a szakmám is kényszerít, hiszen a történész feldolgoz, értékel, újraértelmez, és itt kétségkívül nemcsak személyes élménnyel, hanem történelemmel van már dolgunk. Ez a generáció is, mint mindegyik, nem pusztán korosztályi tömörülés; közös ethosz, érzelem, stílus, eszmények és ízlések kötik össze a generáció tagjait, és azoknak a szituációknak a sora, amelyek irányítják, magukkal sodorják őket: Volentem fata ducunt, nolentem trahunt— aki maga is akarja, azt vezeti a sors, aki nem, azt vonszolja. A mi nemzedéki tömörülésünk a második világháború előtti és alatti években alakult ki. Ez abszolút mértékben meghatározó, egyértelmű szituáció volt, kiélezett, világos frontvonalakkal, s így a köztük való választás is csupán alternatív: fasizmus vagy antifasizmus. Ezen belül mindkét csoport többrétegű volt: az elsőbe az erős jobboldali nacionalizmustól kezdve a diktatórikus, náci- vagy nyilas fasizmusig minden belefért, a másodikban a polgári antifasizmustól a polgári és kommunista ellenállásig demokratikus és nem demokratikus eszmék fonódtak össze. Az antifasiszta táborba tartozók — akár üldözöttek voltak, kommunistaságuk vagy zsidóságuk miatt, akár Márai-típusú, igazi polgári értelmiségiek, akár * Kritika 1995.8. sz. 7-10. old.
