Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

VÁROS

szellőztető kürtőjének meg kellett haladnia a ház fedelét. Az ereszcsatorna levezetőjét a járda alatt kellett a főcsatornához csatlakoztatni.

4 Magából a műszaki leírásból érdemes kiemelnünk, hogy az építőanyaggal nem takarékoskodtak. Reprezentatív helyeken, az erkélyeknél, a főlépcsőházban, a folyosólemezeknél márványt használtak; a kapualjat, az udvart, a folyosókat, a rácsozatot ízlésesen díszítették. Mindazonáltal megállapítható — ami a korabeli fővárosi építkezésre általában jellemző —, hogy a kényelem és a dekoráció java az utcai frontra, ott is az első és a második emelet reprezentatív lakásaira esett. Sőt, három oldalról közrefogott házunk esetében még kirívóbb volt az aránytalanság: négy utcai lakással tíz udvari állt szemben, s az előbbiek, a reprezentatívok, ugyanannyi lakószobát tartalmaztak, mint a szerény kétszobás udvari lakások összesen. A melléklépcsőház, mint mindenütt, messze elmaradt a díszes főlépcsőháztól; a szolgaszemélyzet számára készült, ide helyezték tehát a vízkiöntőt és a cselédvécéket is. Az egyes emeletek és lakások közötti szociális rangkülönbségek már az udvarról nézve is előtűntek. Az első emeleti lakásnak volt ugyanis egy loggiaszerűen kiképzett terasza, amely a háromablakos ebédlőhelyiséghez csatlakozott. A többi emeletet nem bővítette ilyen téres terasz, és az első emeleti ebédlőnek megfelelő teret is két szobára osztották. Még szembetűnőbbek a belső kiképzésben és a felszereltségben mutatkozó különbségek. Az utcai lakások tágasabbak voltak, korabeli komforttal, tehát fürdőszobával, vécével, cselédszobával, gázzal, villannyal, csengővel, sőt telefonnal ellátva, míg az udvariaknak csak csengő és vécé jutott, illetve egy-egy udvari lakáshoz cselédszoba is tartozott, jelezve a lakás alsó középosztálybeli minősítését. Az egyes emeletek közötti 30 cm magasságbeli különbség is rangjelző volt, továbbá az első és második emeleti úri lakások rangját a két fürdőszoba és — a többiek egyszerű falfestésével szemben — a díszes tapétázás is kitüntette. A kívülről rangrejtett első emeleti díszlakás valóságos belle étage minőségét viszont, a teraszon kívül, a házban egyedülálló parkettázás, a reprezentatív ebédlő és a porceláncsempével kirakott, tágas konyha árulta el. A földszint utcai részét négy bolthelyiség foglalta el, közülük kettőhöz egy udvari szoba, a másik kettőhöz egy udvari lakás tartozott a személyzet vagy talán a boltos számára. Ezek a szobák aligha lehettek lakályosak: a bolthelyiségek és a szobák magassága öt és fél méter volt, az ablakuk viszont kicsiny, s a szobákat csupán vaskályhával fűtötték. Egyenlőség uralkodott viszont a pince fáskamráinak s a padlás rekeszeinek elosztásában, a földszinti mosókonyha és a padlástéri szárító használatában: belőlük mindegyik lakáshoz arányos rész jutott. A különbség mindössze annyi volt, hogy egyes családok számára a bejáró mosónő, másoknak a mindenes mosott, a legtöbbjüknél azonban a szegény bérlő asszonya vette birtokába a hét meghatározott napján a mosókonyha páragőzös légterét. 4. Tervtár. 29.303 és 29.334 sz.