Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)
POÓR JÁNOS Buda, Pest, Óbuda a 18. században
tatták volna be. Helyette azonban a Dk Erhebung von Pest zur königlichen Freystadt című mű került színre ismeretlen szerzőtől. Bemutatták azonban a Kotzebue által írt elő- és utó játékot (Ungarns erste Wohlthdter és Die Ruinen von Athen) Beethoven zenéjével. 69 A sokáig leghíresebb, az utazók által rendre megemlített pesti „színház", az állatviadalokkal szórakoztató hecc-színház — amely 1787-ben új épületet kapott a mai Bazilikánál — a 19. század elején befejezte működését. Nincs semmi meglepő abban, ha megállapítjuk, hogy az önkormányzatukat 1703ban visszanyert városok mintegy száz év alatt hatalmas fejlődésen estek át. A 18. század nemcsak Buda és Pest, hanem az egész ország gyors demográfiai regenerálódásának, gazdasági és infrastrukturális fejlődésének a korszaka volt. A török kiűzése azonban különösen kedvezően érintette a két Duna-parti várost. Előnyös fekvésük révén kereskedelmi és gazdasági centrummá, migrációs központtá váltak (a jelentéktelen Pest a 19. században már Magyarország legnagyobb városa). A korszak elején még falusias külvárosok gazdaságukat, népességüket tekintve utolérték, részben meg is előzték a történelmi belvárosokat. A Habsburg uralkodók politikai döntései a hetvenes és nyolcvanas években méginkább kiemelték Pestet és Budát a — II. József kori népszámláláskor a magyar korona országaiban található — 61 szabad királyi város közül. Az egyetem és a legfontosabb kormányszékek áthelyezésével, majd a Habsburg főherceg nádorok Budára költözésével a gazdasági mellett a politikai és a kulturális élet központja is Pestre, illetve Budára került. A legkevésbé a helyi politikai struktúrák változtak. A kamarai igazgatóság gyámkodását követően a városok vezetése az elenyésző kisebbség kezébe került. A városi polgárjog, méginkább a részvétel a szűkebb irányító testületekben jogilag mindvégig markánsan elválasztotta egymástól a város lakosait, ám a gazdasági helyzet, a társadalmi állás szempontjából egyre kevésbé volt jelentősége a rendi-feudális privilégiumoknak. 1703 a két város történetében politikai korszakhatár volt, de a századelő más értelemben is fordulópont: az újjáépítés, a demográfiai regenerálódás kezdete. A következő század eleje ezzel szemben nem cezúra, csak szakasza a 18. század végétől mind dinamikusabb városfejlődésnek. 69. Kádár Jolán: A pesti és budai német színészet története 1812-1847. Bp., Budavári Tudományos Társaság, 1923. 7-8,167,168. old. (Az épület ma már nincs meg.)
