Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

POÓR JÁNOS Buda, Pest, Óbuda a 18. században

a polgárság a szószóló jelölésének jogát is, amelyet szintén a tanács kapott meg. A ta­nács itt is gyakorolta a szakhivatalnokok ki­nevezésének a jogát, s alárendeltségben tartotta a harmincas évektől létrejövő kül­városi bíróságokat is. Óbudán a budaihoz vagy a pestihez ha­sonló önkormányzat nem alakulhatott ki. A 18. században a Zichy család birtokaként magánföldesűri fennhatóság alatt állt, s azok a századeleji kísérletek, amelyek a községet régi jogaiba szerették volna visszaállítani, kudarcot vallottak. A század közepén — az 1746-os Zichy Miklós-féle instrukció szerint — a települést nyolc né­met és négy magyar esküdtből álló tanács irányította. Az esküdteket— üresedés ese­tén — a földesúr három jelöltje közül a község választotta. A község választotta évente a bírót is a 12 esküdt közül (az uta­sítás szerint kétszer németet, a harmadik 31 y évben magyart). 1761 óta 24 tagú külső tanács is működött. 1766-ban Óbuda gaz­dát cserélt. Zichy Miklósné átengedte a magyar kamarának, s ezzel a település ka­marai tiszttartó vezetése alatt álló urada­lom lett. A település helyzetének rosszab­bodásától félt, lényeges változások azon­ban az igazgatásában nem történtek. A bí­rót az uradalom három jelöltje közül, a töb­bi tisztviselőt szabadon választotta a köz­ség, a németek és magyarok számarányára 32 vonatkozó előírások megszűntek. Felme­rült Óbuda esetleges egyesítése Budával, amit azonban Mária Terézia 1776-ban elu­33 tasitott. 30. Uo. 31. Bácskai Vera (szerk.): I. m., 135. old. 32. Budapestül, 179-180. old. 1746 óta a gyorsan gyarapodó óbudai zsi­dóságnak a keresztény községhez hasonló, korlátozottan önálló, külön önkormányzati . 34 szervezete volt. III. Városfejlődés A török uralom, majd a kamarai igazga­tóság gyámkodása alól felszabadult váro­sok a 18. század folyamán nemcsak demo­gráfiailag regenerálódtak, hanem külsőleg is új arculatot nyertek. A városi élet keretei kitágultak. A történelmi városmag — Bu­dán a Várnegyed, Pesten a fallal körülkerí­tett Belváros — természetesen nem veszí­tette el dominanciáját. A városi, a megyei, az országos intézményeknek, a legfonto­sabb kulturális és oktatási centrumoknak mindkét városban továbbra is az adott he­lyet, s többnyire ott telepedtek meg a be­költöző arisztokraták is, de — főként a gaz­dasági élet szempontjából — egyre fonto­sabbá váltak a külvárosok. A súlypontelto­lódást Pesten szimbolikusan is kifejezte az, hogy a tárgyalt korszak eltűntek a város­kapuk: a Dunára nyíló vízi kapu, az észak felé kijárást biztosító, a Lipót (ma Váci) utca északi végében emelkedő váci kapu, az Uri (ma Kecskeméti) utca végében álló kecskeméti kapu, a Hatvani (ma Kosstith Lajos) utca végén található hatvani kapu. A kereskedelmi, majd politikai és kultu­rális központtá váló, a 19. század elejére Magyarország legnépesebb városává nö­vekvő Pest belvárosa a 18. század közepére telítődött, s az új lakosok inkább a külvá­33. Felhő Ibolya: Mária Terézia úrbérrendezése a Buda és Pest környéki helységekben. In: IBM., XVIII. Bp, 1971.138. old. 34 Budapest III, 180,447-448. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom