Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)
POÓR JÁNOS Buda, Pest, Óbuda a 18. században
csökkent, a hetvenes években kb. 10 százalékot tett ki. U Buda és Pest társadalmában a 18. században alig voltak jelen a zsidók. Budán ugyan a török alóli felszabadító háború után megjelentek cs le is telepedtek a Vízivárosban, de a húszas, harmincas években is csak kb. 30 zsidó család élt ott. A városi tanács mindvégig korlátozta tevékenységüket, ingatlant nem szerezhettek, zsinagógát nem építhettek, s 1746-ban királyi rendelet kitiltotta őket a városból. Pesten a 18. század nagy részében alig éltek zsidók. Betelepedésüket II. József türelmi rendelete (1783) tette lehetővé, s ennek nyomán jelentek meg újra Budán is. Az 1787-es népszámlálás szerint azonban elenyésző volt a létszámuk. 1793-ban Pesten 126 zsidó család (515 fő) élt. Főleg a Terézvárosban és az Újvárosban (Lipótváros) telepedtek le. Nagyarányú betelepülésük később, a 19. században, főleg a negyvenes évektől jellemző. 17 A Budával északon határos, magánföldesúri fennhatóság alatt álló, majd 1766 óta koronauradalom Óbudát mezővárosi jellegéből következően másfajta népesség lakta, mint Pestet és Budát. A II. József-féle összeírás szerint 1785-ben az összlakosság 5804 fő volt. 18 Az óbudaiak döntő többsége jobbágy volt. A század második felében rohamosan nőtt a zsellérek száma, a hetvenes években már felülmúlta a jobbágyokét. A kézművesek aránya az adófizetők között növekedett, de nem érte el a 20 százalékot. A kereső (nem zsidó) férfilakosság 1789ben 1062 főt tett ki. Ennek 20,5 százaléka 16. Budapest HL, 151-152. old. 17.1.m., 136-138,387. old. volt telkes jobbágy, 34,1 százaléka zsellér, 18,4 százaléka lakó, 18,9 százaléka kézműves, 5,2 százaléka szolga, 2,9 százaléka ke/V 19 >• • reskedő. Az óbudai lakosságnak egyre jelentősebb eleme volt a 18. században a zsidó. Letelepedésük az 1710-es években kezdődött. Számuk az 1740-es években kb. 300, az 1780-as évek végérc kb. 1600 fő volt. Pest és Buda zsidóellenessége nyilván szerepet játszott abban, hogy a közeli Óbudán ilyen mértékben megnőtt ennek a népcsoportnak a létszáma. II. Városigazgatás Buda és Pest újkori történetének legfontosabb éve az 1703-as volt, amikor a két város I. Lipót királytól — megváltás ellenében — megkapta kiváltságlevelét, és ezzel visszakapta szabad királyi városi jogállását. A kiváltságlevelek legfontosabb rendelkezései szerint mindkét város visszakapta országgyűlési ülés- és szavazati jogát. Választópolgárság közreműködésével, királyi biztos jelenlétében maga választja polgármesterét (Pesten bíráját). A város élén álló tanács (belső tanács, szenátus) illetékességi körébe tartozik a súlyok és mértékek megállapítása, a vásárfelügyelet joga, a polgárok felvétele, az árvák ügye, a kegyúri jog, a helyi jogszabályok alkotása, a közmunkák és a háziadó ügye, a háramlási ügyek. A tanács dönt a lakosok pereiben. A tanács maga egészíti ki magát, kezeli a jövedelmeket, elszámoltatja a tisztviselőket, betölti a városi tisztségeket. is "mining Gusztáv, I. m., 112. old. 19. Budapest III., 148. old.
