Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

VARGA LÁSZLÓ Várostörténet: 1945-1956

kast foglalkoztató ipari üzemeket. 1949 októberében a nagykereskedelem, decemberben már a 10 főnél többet foglalkoztató üzemek és a külföldi tulajdonban lévő vállalatok, decemberben a színházak, majd 1950-ben a gyógyszertárak, végül 1952 februárjában a lakóházak kerültek sorra. Budapesten több mint 36 ezer házingatlant vettek fel az államosítási jegyzékekre, de a lakosságnak is lehetősége volt, hogy további lakóingatlanok államosítására tegyen javaslatot. Időközben ..államosították" a főváros költségvetését is: a főváros költségvetése még a tanácsok megalakulása előtt beolvadt a kormányéba. Az államosítás utolsó szakasza a kiskereskedők és kisiparosok ellen irányult. 1952 októberében a fővárosi tanács szabályos rohamot intézett ellenük. Összehangolt akcióval letámadták a piacokon és vásárcsarnokokban a vágott és élő baromfit árusítókat, 262 árusítási engedélyt vontak be. Az év végén már csak 7 baromfi-, hal-, vad- és tojáskiskereskedő volt a városban. Az élelmiszerkercskcdőket maradéktalanul felszámolták, 580 engedélyt vontak be. Nem jártak jobban a vendéglátósok sem, itt 435 engedélyt vontak be. Titkos belkereskedelmi minisztériumi utasítás alapján a vendéglők és kocsmák államosítására katonai pontossággal végrehajtott, egyidejű akcióval került sor. Október 28-án számolták fel a magánpékeket: 206 pékséget államosítottak. Alár a következő hónapban kiderült, hogy az államosítás a kenyér mi22. Csehszlovákiában és Lengyelországban már ekkor jóvol radikálisabb államosítások zajlottak. Csehszlovákiában államosították az 500 főnél több személyt foglalkoztató üzemeket, a bankokat, a biztosítókat, a bányákat és a kohókat, nőségénck radikális romlását eredményezte. Fongrácz Kálmán a Budapest Városi Tanács VB elnöke az AÍDP budapesti bizottságának írt igazoló jelentésében kénytelen volt megállapítani, hogy „az űj kenyérrel kapcsolatban nemcsak a színe miatt, de a kenyér minősége ellen is kifogások érkeztek a lakosság köréből". Ez kevésbé diplomatikusan fogalmazva azt jelentette, hogy az államosított kenyér egyszerűen ehetetlen volt. Összességében három és fél hónap leforgása alatt 6 ezer árusítási engedélyt vontak be, ezt további 1200 engedély követte. Végül a nagy tisztogatást az említett hét baromfi-kereskedőn kívül 647 zöldséggyümölcs kereskedő és 202 trafikos (do23 hányáru-kereskedő) vészelte át. Hasonló sorsra jutott a magán kisiparosok többsége is. így a vas- és fémesztergályosok száma 1950 és 1952 között 131-ről 31 -re csökkent, az órásoké és látszerészeké 498-ról 252-tc. A legnagyobb tisztogatás a cukrászok és a hentesek körében zajlott le. Amíg 1950 végén még 396 cukrász működött a főváros területén, addig két évvel később már csak 3 maradt hírmondónak, az 1951 elejei 797 hentes közül 14 maradhatott talpon a nagy akció után. Amíg összességében 1951. január 25-én még 27 412 kisiparos dolgozott Budapesten, 1953. február l-jén már csak 11 396 rendelkezett iparengedéllyel, s foglalkoztatott — korabeli szóhasználattal: kizsákmányolt — 2621 alkalmazottat. Az amúgy is rendkívül Lengyelországban pedig az 50 főnél több személyt foglalkoztató üzemeket. 23. FBM V/A 220-222. old.