Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)
VARGA LÁSZLÓ Várostörténet: 1945-1956
sére február 3-án került sor. 1945 és 1946 folyamán — egy kivételével — Népbíróság elé állították, halálra ítélték, majd kivégezték az ország összes háborús miniszterelnökét, Bárdossy Lászlót, Imrédy Bélát, Sztójay Dömét és Szálasi Ferenc nyilas vezért. A háborús bűnösök elleni vizsgálatot a Budapesti Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztálya folytatta a kommunisták által már 1945. januárban kinevezett Péter Gábor vezetésével. Tevékenysége azonban szinte kezdettől fogva lényegesen meghaladta ezt a kört. A budapesti rendőrfőkapitányjelentése szerint a politikai rendészeti osztály 1945 második felében „12 083 ügydarabot iktatott, a politikai tisztogató akció során őrizetbe vett 5908 személyt, akik közül a Népügyészségnek átadott 592, internáltatott 1503, rendőri felügyelet alá helyeztetett 787 személyt". A főkapitány szerint a politikai rendőrség feladata az volt, „hogy az elmúlt 25 év alatt kitermelt és a demokrácia fejlődését akadályozó elemektől megtisztítsa a Fővárost . A „megtisztítás" legegyszerűbb módja a minden jogi eljárást nélkülöző internálás volt. Ennek érdekében már 1945 elején létrehoztak a fővárosban, illetve közvetlen környékén 13 internáló tábort, kereken 15 ezer férőhellyel. Az internáltak zöme valóban a nyilas párt és a Volksbund, a magyarországi németek szervezetének tagjaiból 18. Hayna! Alajos vezérőrnagyot a Népbíróság távollétében ítélte halálra, a másik két vádlotton, Rotyis Péter főtörzsőrmesteren és Szívós Sándor szakaszvezetőn másnap az ítéletet nyilvánosan, az Oktogonon hajtották végre. 19. Fővárosi Közlöny, 1946.7. sz. Az év első felében még aktívabb került ki. De nem mind. Voltak köztük olyanok is, akik egyszerűen csak a kommunista hatalmi törekvések útjában álltak. Péter Gábor már 1945 februárjában letartóztatta Demény Pált, a hazai kommunista mozgalom egyik vezetőjét, akit a Moszkvából hazatért vezérek — nem ok nélkül — veszélyes riválisuknak tartottak. Deményt később elítélték, s csak 1956-ban szabadult a börtönből. A politikai rendőrség és a Népbíróság mellett az ún. igazoló bizottságok voltak hivatottak arra, hogy a munkahelyeket megtisztítsák az előző rendszerben kompromittált személyektől. Ez az eljárás is folytatódhatott — a munkahely elvesztése mellett — rendőrségi vizsgálattal, internálással vagy bírósági eljárással. A baloldali pártok azonban nem voltak megelégedve a tisztogatások eredményeivel. 1946. február 14-én a Budapesti Nemzeti Bizottság határozatban fordulta kormányhoz, amelyben követelte az államapparátus radikális leépítését, hiszen „megállapítja a Budapesti Nemzeti Bizottság, hogy úgy az állami, mint a községi tisztviselői kar megtisztítására irányuló kísérletek a múltban, az igazolóbizottságok eredménytelen működése folytán kudarcba fúltak". 20 Nem sokkal később, március elején elkészült az a polgármesteri rendelet, amely utat nyitott a tömeges elbocsátásoknak Budapesten. Március végéig mintegy 3000 tisztviselőjétől, alkalmazottjától vált meg a volt a politikai rendőrség, hiszen már április 2-ig őrizetbe vett 8206 személyt, akik közül 1869 főt internáltak, 1607-et helyeztek rendőri felügyelet alá és 809-et adtak át a Népügyészségnek. 20. FBAAIV. 237. old.
