Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

LACKÓ MIKLÓS A két világháború között

Japánt, részben a New Yorkot), az üzleti élet színhelye (Id. a Simplont, a Barosst, az Emkét), az újságolvasás és a társas élet, a kikapcsolódás, a szórakozás színtere. A közélet romlása, majd a háború mélyen érintette a kávéházi életet — szinte szimbolikus fordulatnak tekinthető, hogy a harmincas évek második felétől egy új forma kezdett Budapesten is meghonosodni: az eszpresszó. A kis eszpresszók az összebújás, az összehúzódás helyei, nem alkalmasak szerkesztői megbeszélésekre, még kevésbé értekezletekre, nem helyettesíthetik az író dolgozószobáját, nem lehetnek a hazai és külföldi eseményekben való tájékozódás vagy akár hosszabb üzleti tárgyalások színterei, ahol az iratokat egy rendes asztalra lehetne kiteríteni. Az eszpresszók csupán összezsugorodott pótlékai a kávéháznak: a titkos politikai fülbesúgásoknak, a pesti vicc terjesztésének (ennek fő típusai továbbra is az ütődött arisztokratáról szóltak vagy a kritikus-önkritikus zsidóviccek voltak, de új elemként — a fasizmus hatására — szaporodtak a politikai viccek is), a sokszor igaznak bizonyuló rémhírterjesztésnek és a titkos találkáknak, randevúknak a színterei. 46. A húszas évek végén közel 200,1941-ben 157 kávéház Évkönyvekből valók.). Az olcsóbb „kávémérések" száma jóval működött Budapesten (Az adatok a Magyar Kávésipari nagyobb volt.