Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

LACKÓ MIKLÓS A két világháború között

körökben növekvő ellenállást váltott ki, s ezzel párhuzamosan megerősödött az érdeklődés a nyugat-európai tudományos élet iránt. Mindez összefüggött a hivatalos szellemi életet 1919 után uraló kereszténynemzeti eszmekör fellazulásával a harmincas években; a tudományos élet, főleg a fiatalabb nemzedék körében sokszínűbbé, nyitottabbá vált. Külön kell szólni a statisztika tudományáról. Korszakunkban a Központi Statisztikai Hivatal európai színvonalon állt; igényes feldolgozásokat végzett a demográfia, a foglalkozás-statisztika, a társadalom-statisztika szinte minden területén, s gyűjtőhelye volt a tudományos statisztika művelőinek. Külön jelentősége volt a Fővárosi Statisztikai Hivatalnak, mely nyomon kísérte a főváros — a harmincas évektől már a peremövezetet is magában foglaló NagyBudapest — szinte minden életmegnyilvánulását. A budapesti Statisztikai Közlemények kötetei — Illyefalvi I. Lajos, Laky Dezső és mások irányítása alatt — a hivatal speciális vizsgálatainak eredményeit közölték, és a főváros vezetését is segítették; máig nélkülözhetetlen történeti forrásanyagot őriznek. Csak példaként említjük meg A munkások szociális és gazdasági viszonyai Budapesten című hatalmas kötetet (1929), amely mintegy százezer nagy- és kisipari munkás és több ezer tanonc adatait dolgozta fel a demográfiai helyzettől a bér-, a lakás-, az egészségügyi és a kulturális viszonyokig. Alás kiadványok a népszámlálási adatokra, azok mélyebb elemzéseire támaszkodva mutatták be a főváros különböző foglalkozási csoportjainak életviszonyait; rendkívül hasznos, plasztikus módszerekkel összegezték az 1873-ban egyesült Budapest 70 éves fejlődését stb. A második világháborű alatti években jelentkezett, sőt külön „intézetet" is alakított a statisztikai tevékenység eltorzult formája is, amely a fajvédelem szolgálatába állt. Az irodalmi élet és Budapest Az irodalmi élet fórumai is nagyobb részt Budapestre összpontosultak. Többnyire a fővárosban éltek a Nyugat ún. első nagy nemzedékének tagjai, akiknek munkássága, az 1918 előtti nagyszerű kezdés után, a húszas-harmincas években bontakozott ki a maga teljességében: Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond, Füst Milán, valamint a Nyugat-tó\ némileg távolabb álló Krúdy Gyula műveiknek talán legjelentősebb részét ekkor alkották. A Nyugat című folyóirat (Osvát Ernő és Babits szerkesztésében) a húszas évek első felében szinte új hőskorát élte. Az új nyomasztó viszonyok között, amikor a hivatalos körök Napkelet címen egy igényes, de irodalmi anyaga zömét tekintve jelentéktelen folyóiratot is létrehoztak kifejezetten a Nyugat ellen, bátran védelmezte az öntörvényű irodalom érdekeit és régi-új értékeit. Később, a húszas évek második felében a folyóirat szürkébb lett. De a különböző irodalmi körökből (az avantgardista Kassák Lajos köréből, a Babits konzervativizmusával elégedetlen fiatalabb polgáriradikális „urbánus" táborból, majd az ugyancsak az ún. második nemzedék tagjaiból verbuválódott népi írók oldaláról) megerősödött támadások közepette is, a Nyugat védelmezte humanista, européer értékeit, s a harmincas években is az irodalmi színvonal őrzője, a különböző őrien-