Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

LACKÓ MIKLÓS A két világháború között

a Zichy Jenő Múzeum; ezek a régi képek gyűjteményét Őrizték, részben belőlük jött létre később a Szépművészeti Múzeum Régi Képtára. A közgyűjtemények néhány jelentős, korszakunkban végzett ásatás nyomán fel­színre került lelettel gyarapodtak: a har­mincas évek elején több értékes ókori ró­mai műtárggyal, a tovább folytatott pesti (belvárosi) ókori római tábor feltárása során előkerült romokkal és tárgyakkal, Mátyás király már említett vadászkastélyával egy budai telken, érdekes tárgyakkal a Tabán lebontásakor. A főváros fontos kulturális intézménye volt és maradt a Fővárosi Könyvtár, mely­nek központi otthonául a törvényhatósági bizottság megszerezte a VIII. kerületben álló Wenckheim palotát (1927). A könyvtár állománya félmillió könyvet tartalmazott, melynek kb. a fele a szaporodó népszerű fiókhálózatban volt elhelyezve; a könyvtár központi része inkább tudományos célokat szolgált. A főváros kezelésében volt a Pe­dagógiai Könyvtár, viszonylag kisebb, de a pedagógia tudományára jól szakosodott ál­lományával. Ez a könyvtár segítette a fő­városi Pedagógiai Szeminárium, általában a pedagógus továbbképzés munkáját; a könyvtár szinte egyedülálló folyóiratgyűj­teménnyel rendelkezett, kb. 300 folyóira­tának közel a fele külföldi volt. 40 Végül fon­tos szerepet játszottak a népművelésben a budapesti szakszervezeti könyvtárak is, amelyek könyvállománya a harmincas években elérte a 300 ezer kötetet. Mcg­40. Halász Árpád: Budapest húsz éve 1920-1939. Bp., 1939.29. és 33. old. 41. A tudományos és irodalmi-művészeti életről részletesebben: jegyzendő azonban, hogy noha könyvállo­mányuk a két háború között is gyarapo­dott, összetételében elmaradt az új korszak igényeitől: a fő szerepet a szakszervezeti könyvtárakban a múlt század végi s a szá­zadforduló körüli irodalom (A. France, Zola stb.) játszotta, s ennek a korszaknak felelt meg társadalomtudományi és isme­retterjesztő anyaga is. Ami a szellemi élet alkotó köreit és fóru­mait illeti, azokat csak fenntartásokkal te­kinthetjük „budapestinek". Budapest az ország, a nemzet fővárosa volt, s természet­szerűen itt összpontosultak a legjobban a tudományos és művészeti intézmények, s azok művelői is. 41 A fővároson kívül első­sorban a vidéki egyetemi városok váltak ki­sebb-nagyobb mértékben regionális kul­turális központokká; sok esetben egy-egy személyiség munkássága döntötte el, hogy ezek mely területen és milyen métékben emelkedtek országos jelentőségűvé. A tu­domány legerősebb műhelyei a fővárosi egyetemek, a tudomány művelésében fontos szerepet játszó nagy könyvtárak, le­véltárak, nagy múzeumok voltak, de szá­mos esetben egy-egy vidékre kinevezett (vagy egyenesen oda száműzött) tudós na­gyobb újító szerepet játszott, mint a fővá­rosban dolgozó kollégái. Példák erre: Pé­csett alapították és adták ki az ország első szellemtörténeti folyóiratát, a Minemá-x. (1921); a harmincas évek első félében oda került a pesti bölcsészkarról az ókortudós és vallástörténész Kcrényi Károly, a har­mincas évek elejétől ott adott elő művé­Budapest története V. köt. 483-502. old.; Lackó Miklós: Szerep és mű. Bp., 1981.298-340.; Korszellem és tudomány. Bp., 1988.307-329. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom